Tévéműsort készítős, jobb emberré válós, munkahelyi.
Katherine Newbury legenda a szakmában. Több mint 20 éve fut a beszélgetős műsora, rengeteg díjat nyert az évek alatt. Most azonban azzal kell szembenéznie, hogy a csatorna igazgatónője lecserélné. Ha meg akarja 
tartani az állását, el kell érnie, hogy megint szeressék őt és műsorát az emberek. Ehhez az írócsapat megreformálásán át vezet az út. Kiadja, hogy vegyenek fel egy nőt is a csapatba. A szerencse Mollyra mosolyog rá, aki egy gyár minőségellenőrző osztályán dolgozott eddig. A tévében is az ottani módszereket kezdené el alkalmazni, de egy munkatársa tanácsára inkább írni kezd, és a munkáján keresztül mutatja be, mint változtatna. Miközben egyre jobban beilleszkedik, Katherine életének kritikus pontjait is egyre jobban megismeri és igyekszik segíteni a nőnek.
Magyarországon nem lettek népszerűek a beszélgetős műsorok – a Mónika Show és társait nem értem ide! Azok szemét műsorok, nem komoly show-k. Egy-egy próbálkozó akad, de közelében sem vagyunk annak, ami pl. az Államokban meghonosodott.
Így abból a szempontból is érdekes lehet ez a film, hogy egy olyan műfajt hoz közelebb, amit nálunk nagyítóval kell keresni a műsorújságban. A Newbury talk show ebben a filmben egyszerre akar releváns lenni, amiben közélettel és aktuális kérdésekkel is foglalkoznak, miközben népszerűnek is kellene lennie. Kifejezetten izgalmasnak találtam, ahogy a magas és a szórakoztató tartalmakat igyekeztek egy-egy műsorba beletenni.
Szeretem az olyan filmeket, ahol egy alkotói folyamatot mutatnak meg, és ez olyan volt. Ami a fotelből ülve egy könnyed, humoros megjegyzésnek tűnik, valójában komoly munka és próbák eredménye. A spontán ötletek és beszólások ritkák. Amit egy ember szellemességének lehet kívülről gondolni, egy egész írói stáb munkájának eredménye. Itt is, egy nő mögött van közel 10 ember, akik szövegeket írnak neki.
Az egésznek a hangulata és a folyamata tetszett, azt már nem tudom írni, hogy a mutatott témák és poénok is bejöttek volna. Az első poén, amit Molly írt, nem is értettem. Ok, politikai, de akkor se kellene ennyire érthetetlennek lennie.
A karakterek többsége szimpatikus volt. Molly egy energiabomba, csupa pozitív energiával. Általában annyira fárasztanak az ilyen napsugaras emberek, de őt egészen jól viseltem. Az írógárda közül Tom és Charlie kapott még több szerepet, de ők már fele annyira sem voltak kidolgozva, mint Molly. Ami viszont nagyon ledöbbentett: lehet, hogy Hugh Dancy játssza a filmben a jó pasit, de még egy Hannibal epizódhoz képest is rengeteget öregedett. Bírom a színészt, de most teljes sokkban voltam a korosodásától. A film különben Emma Thompson jutalomjátéka. Jó szerepe volt, drámai és komikusi részekkel együtt. Jól is néz ki benne, ez a frizura és a kosztümjei is tetszettek. Thompson remek színésznő, itt is bizonyít.
Bírtam, ahogy a magánéleti és a szakmai drámák megtöltötték a filmek. A Molly és Katherine közti dinamika kevésbé kötött le, de nem is aranyos filmnek akartam nézni. Katherine, aki fejlődik a film alatt, számomra ez inkább az ő története volt.
A kritikái különben vegyesek, de inkább pozitívak. Kasszát nem robbantott, de simán nyereséges lett a moziban is. Nekem tetszett.
Talk show - 5/4 nem harsány, de szerethető komédia drámai éllel. Thompson eladta, Dancy öregszik.
