Szigetet mentős, baráti társaságos, állatos.
Piros élvezi a sziget madarainak szeretetét, köszönhetően annak, hogy megvédte őket a malacoktól és folyamatosan őrködik a sziget védelmében. Ám a malacok békét akarnak kötni, és megijed, hogy megint egyedül marad. Leonard a malac kommandóval érkezik tárgyalni, és bizonyítékokat is felvonultat: van egy harmadik sziget 
is, ahol a sasok élnek. Jeges és halott hely, egy őrült vezetővel, aki el akarja foglalni a madarak és a malacok szigetét is. Össze kell fogniuk ellene! Csapatot szerveznek, vegyesen a két sziget lakóiból. Pirosnak le kell győznie a saját félelmeit, hogy jó csapattag lehessen, aki valóban segít megakadályozni a pusztulást, nem csak újabb gondokat generál. Közben egy meglepetés is vár mindenkire, főleg Büszke Sasra a jeges szigeten.
Miből nem csinálnak már mesét vagy filmet? Láttuk már a torpedó ihlette hajó vs. űrlény csatát, nyomulnak a trollok, a Barbie babák és lassan nincs már olyan legó termék sem, amelynek ne lenne animációs filmje. Az Angry Birds is egészestés mesévé lépett elő, ezzel a résszel már másodjára.
A durva az, hogy ebben még ötlet is akadt. Nem azt mondom, hogy ez az év meséje, mert messze nem az, de kellemes kikapcsolódás, ami annak ellenére nem borzolta az idegeim, hogy madárfóbiám van. Jó, annyi helyreigazítást tennem kell, hogy a kismadarak, akik a tojás testvéreikre vigyáznak, és a cuki faktort szolgálják a történetben, rájuk ez nem áll. Ők kifejezetten irritáltak. (Mert szerintem a madarak nem cukik és pont.)
A történet egy hagyományos, ellenségekből csapattá válós és egy bevetést végigcsináló kalandfilm alapelemeit használja. Ahogy összeszedik a csapattagokat, és mindenkinek megvan a maga erőssége. Chuck, aki kb. olyan gyors, mint Quicksilver, még hasonló jelentet is csináltak neki, mint az X-Men leggyorsabb tagjának. Silver, az ész. Végig lehetne menni mindenkin. Természetesen az elején egymást utáló Silver és Vörös a végére andalognak. (Különben érdekesnek találom, hogy Vörös nem Red, vagy Silver nem Ezüst. Azért így elég tudathasadásos a szereplők elnevezése.) Maga a bevetés is: kicsit felfedeztem benne a Navarone ágyúit, kicsit a Piszkos tizenkettőt és M:I is akad benne. Természetesen mindezt gyerekekre szabva, nagyon mesés környezetben.
Vidám és könnyed az egész mese, amiben vegyesen adagolják a poénokat. Van, akinek a szókincse és akcentusa a poénos, más vicces helyzetekbe keveredik, és ott vannak az egyéb filmes utalások is. A kedvencem különben az egyik sas olvasmánya volt, amiben könnyeden fel lehetett ismerni az Őrült, gazdag ázsiaiakat. Vannak persze idiótaságok is benne, de azért, mert ez gyerekmese. Fura is lenne, ha a felnőtt a jégkorcsolyások mezeit idéző ruhában flangáló malacokon nevetgélne. Az a gyerekeknek szól.
A látványa nem élethű, a malacok és a madarak is inkább az állatok plüss verzióját idézik, mint az eredeti állatot. Kell a cuki faktor, ami a figurákban megvan. De ezt korrekten megcsinálták, az édesre vett állatok mellett is elég szép a végeredmény.
A mondandó annyira nem tetszett, de egy mesében ez is belefér. Minél többet adsz, minél önzetlenebb vagy, annál jobban értékelnek. Legalábbis az ilyen mesékben.
Angry Birds 2. - 5/4 rühellem a madarakat, de ez a mese jópofa. Kicsit tipikus, de színes és szerethető is.
