Kalandos, barátot megmentős, interaktív játékélményes.
Egy év telt el, mióta a kamaszok megjárták Jumanji dzsungelét. Közben leérettségiztek, és főiskolára mentek. Spencer úgy érzi, neki semmi nem sikerül. Az iskolában és a munkahelyén senyved, Martha boldog nélküle is. A látogatóba érkezett nagyapja se könnyíti meg az otthoni perceket. Így előszedi az összetört játékot, és visszamegy még egy körre. A barátai aggódni kezdenek miatta, és ahogy átnézik a házat, rájönnek, mi történt. Martha vezetésével csatlakoznak, hiszen nem hagyhatják egyedül a veszélyben. Ám hiba csúszik a számításba: most más karakterek bőrében találják magukat, egy új kalandon – a dzsungel helyett a sivatagban kell helytállniuk, és újra felfedezni magukban és a barátságukban az erőt, példát mutatva az idősebb nemzedéknek is.
A Jumanji feltámasztása elég sikeres volt ahhoz, hogy minden szereplőt visszacsábítsanak egy újabb menetre és folytatást kapjon a film. Talán volt, akinek nem tetszett, amilyen irányba elvitték a történetet. Nekik ez a rész sem ajánlott, mert A következő szint azt teszi nagyobb volumennel, amit az első rész megkezdett.
A keret most is az, hogy a főszereplő fiatalok bemerészkednek Jumanji világába – ezúttal az egyik társukat akarják megmenteni. A film nagyja az ő kalandjaikat követi nyomon, ami valóban olyan lett, mintha egy számítógépes játékot játszanánk végig. A karakterek, az erősségeik és gyengeségeik, a küldetések, amiket végig csinálnak. Annyira játékos hangulata van az egésznek, hogy simán elképzelhetőnek tartanám, hogy igaziból is létezzen egy ilyen kalandjáték, csak éppen ott nem személyesen irányítaná a játékos az avatárt…
Egy szórakoztató, látványos családi filmről van szó, amiben kényeztetik a szemet és a humorral is erősen próbálkoznak. Vannak nagy menekülések, mindenféle szintű és nehézségű ellenségek, miközben az ilyen játékok tipikus feladatai is visszaköszönnek. Nagy kedvencem volt a ló kiszabadítása, amikor Alex a halálos járólapokon igyekezett átküzdeni magát. De volt Tomb Raider és Prince of Persia világát idéző ügyességi ugrálás is. Pörgős, minden korosztálynak érdekes filmet sikerült összehozni.
A humora már vegyesebb. Néha olyan, mintha a sokkal kisebbeknek akartak volna poénokat írni. A két öreg veszekedése egy-egy ponton már inkább az idegeim borzolta, és nem szórakoztatott. De szerencsére jut benne jobb poén is elég.
Eltalálták az új szereplőket – szívesen nézném is meg egy olyan szavazás eredményét, hogy ki tetszett jobban: a ló vagy Ming. Nem lepődnék meg, ha a négylábú nyerne egy ilyen szavazást, kész, ahogy használják a lovat avatár karakterként.
A casting most is kifejezetten erős. A szerepcserével újra poénossá tették a karaktereket, hiába ismerjük már őket korábbról. Az eltelt időben talán az olyan színészeket is jobban jegyzik, mint Karen Gillan. Valahogy érezni ezen a filmen, mennyire jó buli lehetett megcsinálni. Jól is keresnek vele, mindenki visszatért a karakteréhez.
Az már csak hab a tortán, ha sikeres lesz, könnyen lehet, hogy nem ez volt az utolsó Jumanji menet. A vége elég nyitott egy folytatáshoz… A kritikusok talán nem voltak annyira oda érte, de egy délutáni kikapcsolódásnak ez tökéletesen megfelelő szórakozás.
Jumanji 2. – 5/4 látványos, humoros, jó játékhangulata van, ha a mélyebbnek szánt tartalma gyenge is.
