Karácsonyi, szerelmes, önfelfedezős.
Kate élete tavaly karácsonykor nagyot változott, és a lány még mindig nem talált vissza korábbi önmagához. A kedves, életvidám lány hebrencs lett, mindig bajba keveri magát, és sorra csalódást okoz a barátoknak és a családnak. Ám egy napon idegesítő fiatalember kattan rá: nem elég, hogy folyton sétálni akarna vele, még folyton felfelé is kell vele nézni, hogy addig rejtve maradt titkokat fedezzenek fel, mint egy ritka madár vagy feldíszített 
utca. Kate azt veszi észre magán, egy ponton már várja, hogy Tom Webster felbukkanjon. Nem az esete, de egyre jobban tetszik neki. A férfi hatására elkezd változtatni dolgokon, magában is felfedez pár vonást, amin változtatva boldogabb lehetne. Ám az élete jobbá válása közben arra is rá kell jönnie, mi az, amit Tom rejteget előle.
Azok közé tartozom, akik meghallják George Michael Last Christmas című számát, és már üvölteni tudnának. Nem örömükben. Így a film eleje sokkolóan hatott rám – azt gondoltam, ha még párszor meg kell hallgatnom ezt a számot a filmben, ledöföm magam egy mézeskalács emberkével vagy cukorpálcikával. Nem tettem meg, de akárhányszor felcsendült a dal, a szemem nem is kicsit kezdtem el forgatni.
Így utólag örülök, hogy nem tudtam előzetesen, hogy ezt a filmet konkrétan annak a dalnak a szövegéből írták. Eléggé szó szerint is vették, ebből lett ez a film. Ha tudom előre, biztosan nem nézem meg a fenti okokra hivatkozva. Így, utólag helyre tudom tenni magamban, és már értem, miért énekelték még a furcsa karácsonyi játékok is ezt a dalt.
Annak ellenére, hogy nem tudtam, hogy az a dal az alap, nagyon hamar kitaláltam a film végének csavarját. Még a film felénél sem jártunk, már arra gondoltam, hogy ez lesz a vége. Ha még azt is tudom, hogy mi volt az alap… Van egyáltalán olyan, aki meglepődött azon, kicsoda Tom? Ez a csavar nem sikerült izmosra.
De ezek voltak a negatív tapasztalataim: rühellem azt a dalt, és túl egyszerű volt rájönni, mi lesz a film végi meglepetés. Különben szerettem ezt a filmet, és jókat tudtam mosolyogni rajta. Van humora, szíve is, és valódi, karácsonyi hangulatot sikerült beletölteni.
A cselekmény egyszerű, szimpla szerelmes egy kis csavarral, ami sajnos nem meglepő. Nem sok minden történik tulajdonképpen benne, de ami igen, az kifejezetten hangulatos. Bejött, ahogy Tom felhívja a lány figyelmét a körötte levő világ kis szépségeire. Ahogy Kate felfedezi, mennyivel jobbá tudja tenni kis dolgokkal is a környezetét és vele magát is. Itt nem csak egy erőltetett fázis, hogy legyünk kedvesek, megértőek és szeressük egymást. Itt konkrétan kivirul minden attól, hogy kicsit szemléletet váltanak és csak egy kicsit jobbak lesznek egymással az emberek. Csak ennyi a trükk, nem csoda: kis figyelem.
A film humora számomra elég vegyes. Egyes részeit szerettem, mondjuk Mikulás idióta karácsonyi díszeit, mások már nem az én ízlésvilágom tükrözték – a madár és Kate esete tipikusan ilyen. De bármelyik is volt éppen, a film alaphangulata átlendített rajta és egyszerűen csak tudtam szeretni a filmet és a sztorit.
Szerettem a szereposztást. Emilia Clark sokkal inkább működik nekem komikaként, mint sárkánykirálynőnek vagy terminátorba veszett kemény csajnak. Az egész lénye itt cuki, és nagyon bírtam, amilyen arcokat tudott vágni. Henry Golding lassan, de biztosan építi a szépfiú skatulyát, itt megint ő az idilli srác, mint az őrült, gazdag ázsiaiakban. Ott van még Emma Thompson és Michelle Yeoh is, akik rengeteg jó poént kaptak, és jól is működtek a filmben. A savanyú káposztás ember is… kész.
Van ismerősöm, akinek fájt a film vége, de szerintem teljesen korrekt volt így. Kis karácsonyi csoda, kis humorral és jó hangulattal. Miért is nem karácsonykor néztem? De most is jó volt.
Múlt karácsony - 5/4 aranyos, karácsonyi és nem csöpögős. Kár, hogy a végét nagyon előre kitaláltam…
