Háborús, egymásért kiállós, csapdába sétálós.
A vietnámi háborúban az amerikai szövetségesekkel együtt ausztrál katonák is harcoltak. Ilyen férfi volt Harry Smith is, aki a főleg újoncokból álló Delta szakaszt kellett, hogy igazgassa. A férfi ennél komolyabb feladatokra vágyott, de hiába kérte át magát a különleges egységbe, maradnia kellett a helyén. Az újoncai tartottak is a férfitól, aki mindenkinél többet követelt tőlük. Amikor egy híres énekesnő jön koncertet adni a fiúknak, a Delta lesz, aki koncert helyett felderítést kell, hogy végezzen. Vietkong csapatokba botlanak, és megindul a csata. Úgy 200 ellenséggel számolnak, a vezérkar még segítséget sem indít útnak, a kis túlerővel szemben bíznak a fiaiakban. Mire a Delta rádöbben, hogy vagy 2000 emberrel néznek farkasszemet, esélyük szinte semmi, a vezérkar csak kivonni akarja őket, az előretolt osztagait hagynák meghalni. Smith azonban ellentmond a parancsnak, és az embereivel a helyén marad, senkit nem fog hátrahagyni. Míg a csata dúl, a vezetőség vitázik, mit tegyenek.
Annyi háború dúlt már, hogy mindig lesz témája a háborús filmeknek. Néha akad egy-egy, ami valami miatt emlékezetesebb lesz a többinél, de tucatfilm is akad belőle bőven. Vannak népszerűbb hadszínterek, mint a II. VH európai frontja, és olyan háborúk, melyekről kevesebb film készült. A Fenyegető veszély mindkét esetben az utóbbi: tucatfilm, de egy kevesebbet feldolgozott háborúból.
A film érdekessége az lenne, hogy az ausztrálok szemszögéből mutat meg egy fontos, vagy legalábbis vitatott csatát. Az már más kérdés, hogy az igazán érdekes kérdésekre nem kapunk választ a filmből. Minek voltak egyáltalán ausztrálok a vietnámi háborúban? Volt valami jelentősége a Long Tan-i csatának a háború egészére? Tulajdonképpen, miért kellett erről a csatáról filmet készíteni? Az a legrosszabb, hogy erre az utolsó kérdésre semmilyen választ nem tudnék adni. Mi volt, amiért ez, és nem más a téma? Nem tudok rájönni.
A cselekmény egyszerű – vártam is, hogy lesz valami csavar vagy fordulat. De nem. A katonák kint ragadnak egy reménytelen helyzetben, küzdenek és várják a felmentő sereget. Ezzel össze is foglaltam mindent. Pár óra története az egész film. Ami megmaradt belőle, hogy milyen agyament döntéseket képesek hozni egyes vezetők. A katonái szó szerint a halállal néznek farkasszemet, de nem engedi a felmentő tankokat kimenni a tábornokféle, mert ő is csatlakozni akar, és ha már vissza nem fordulnak érte, várják meg?
Azzal próbálták közelebb hozni a filmet, hogy 2-3 katonát kiemeltek, és a rövid pihenők alatt beszéltették őket a családjukról és az otthoni életükről. Így adtak egy-egy figurát, akinek az életben maradásáért lehet drukkolni. Sajnos, ezzel a pár párbeszéddel nem sikerült úgy bemutatni őket, hogy tényleg érdekeljen is a sorsuk. Gyakran annyira össze is mosódtak nekem a szereplők, hogy nem tudtam, ki melyik. Akit megismertem, azért, mert a színészt felismerem egy más szerepe miatt.
Azért igyekezte, ha nem is jól, nézhetően összerakták a cselekményt. Ami sokkal rosszabb, a látvány. Annyira hétköznapi volt az egész környezet, hogy eszembe nem jutott volna róla Ázsia. Olyan a film, mintha kiszabadultak volna egy amerikai erdőbe, aztán ott számháborúznának. A látványelem is minimális, de a környezet abszolút nem hitelesnek tűnő volta sokkal jobban irritált. Igaz, csak háborús filmen láttam Vietnámot még, de amit itt mutattak, nagyon nem hozta azt a hangulatot, látványt, amit megszoktam.
Ismerős színész is csak kettő van, Travis Fimmel (Vikings) és Luke Bracey – egyikük se tud nagyot játszani, és nem csak azért, mert kevésbé tehetségesek, de olyan karaktert sem írtak nekik, mint Garfieldé A fegyvertelen katonában.
Nem rossz, de a jótól is messze van. Ahogy már írtam: tucatfilm.
Fenyegető veszély: A Long Tan-i csata - 5/3 az emberi drámák rendben, van hangulata is, de a látványa nem ért sokat. A helyszín sem.