Háborús, küldetést teljesítő, történelmi.
Schofield és Blake közlegények jó barátok, akiket 1917. április 6-án hívat a felettesük. A jelentések szerint a németek sok állásukat feladták, visszavonultak és csapdát állítottak a 2. angol ezrednek, akik abban a hitben vannak, visszavonuló németek ellen indulnak csatába. Pedig egy új front van kialakulóban – mészárlás lesz, ha 
elindul a támadás. Az írásos parancsot nekik kell elvinniük, a senki földjén át Mackenzie tábornoknak. Mivel abban az ezredben százados Blake bátyja, ő nem tétovázik, azonnal kész útra kelni és a barátja vele tart. Ám a 6 órás út kimondhatatlan veszélyekkel van tele: a németek csapdáival, lebombázott városokkal, és soha nem lehet tudni, mikor botlanak barátba vagy ellenségbe. Az idő pedig egyre fogy – ezrek halnak meg, ha nem élnek célba a másnap hajnali támadás előtt.
Bajban leszek idén, amikor a legjobb film Oscar-díját osztják. 9 jelölt van, láttam már 8-at belőle, és nem tudok kedvencet választani. 5 filmnek simán odaadnám a díjat. Az 1917 is ezen a listán szerepel – a téma miatt azt hittem, legalább ezért nem leszek annyira oda, de nagyon jól megcsinálták ezt a filmet.
A történet látszólag egyszerű: két katona elindul egy üzenettel a fronton keresztül. Közben mindenféle kalandba keverednek, és ennek a 6 órának a történetén belül az egész háború borzalmát elénk hozzánk. Látjuk, mi történik a civilekkel, a hátországgal, hogyan működnek az egyes seregek, a hadmozgások és az egész háború értelmetlensége, borzalma is benne van. Csak egy fél nap, de annyira képet ad az első világháború mindennapjairól, hogy sokkal többnek éreztem, mint egyetlen küldetés meséjének.
Nem véletlenül vitte haza már a Globe-ot, mint legjobb drámai film. Benne van a történelem, de karakterdrámának is működik. A középpontban két fiatalember van, akik nem hősök, csak két fiatal, akik haza akarnak menni. Keveset is tudunk meg róluk, az átlagosságuk a lényeg. Lehetnének bárkik, de most nekik kell helytállni. Hogy is mondják? Nem hősnek születünk, a körülmények tesznek azzá bennünket? Ez erre egy példa. Szimpatikus, helyes srácok, akik a testvérükért, barátjukért, bajtársaikért képesek túllépni a saját határaikon és áldozatot hozni.
Nem háborús, hősi eposzt kaptunk. Sokkal hitelesebb, emberibb annál. Ez nem egy mese, nem egy lelkesítő történet. Pillanatkép, amiben egyaránt látjuk az emberi gyarlóságot, kegyetlenséget, de azt is, hogy másra is képes az ember. Kitartani, nemességre. Ahogy ez a kettő váltakozik: az ember jó és rossz oldala, még magáról az emberről is sok minden kiderül ebből a filmből. (Legjobb forgatókönyvre is jelölték, ez sem véletlen.)
Vizuálisan pazar, ahogy a kettős szemszögéből látunk mindent. Nem egyszer felkaptam a fejem, látványban olyan bombát dobtak le. Nem horror, de bizony volt nem egy kemény kép, ami beégett a retinámba. A szögesdrótba belekeveredett halott arca. Amikor Schofield megijed egy zajtól, hátraesik, és egy holttestbe süllyed bele a keze… itt nem szép a halál, nem magasztos, mint egyes eposzokban. Fáj, mocskos, és a holtak rohadnak. De a front ábrázolása, a katonák, egyenruhák, a táj… háborúban éreztem magam. Legutóbb a Hadak útján egy-egy fronton levő jelenete ütött meg ennyire. A Dunkirk azért más volt, másként remek, ez érzelmileg jobban eltalált most.
A szereposztás sem lett a véletlenre bízva. George MacKay simán vitte előre a filmet, még akkor is, ha nem egyszer eszembe jutott szegényről, hogy Harry Potter filmben lehetne Weasley. A mellékszerepekben meg egyik ismerőst üdvözölhetjük a másik után: Mark Strong, Andrew Scott, Colin Firth, Benedict Cumberbatch is fronton voltak itt, arról nem is beszélve, hogy Richard Madden a báty, akit Blake annyira meg akar menteni.
10 Oscar-jelölése van. Roppant kíváncsi leszek, hányat vált díjra. Nekik is drukkolok.
1917 - 5/5 drámai, megrázó, miközben kalandos történet is, brutális szereposztással. Nézős!
