Halloween játékos, menekülős, életért küzdős.
Halloween van, és a barátnője nagyon fel szeretné dobni Harpert. A lány egy olyan kapcsolatban ragadt, ami alaphangon is mérgező: a barátja erőszakos, és zsarnokoskodik a lánnyal, olykor meg is üti. A jelmezes buliban Harper jól elbeszélget a sportsérüléséből felépülő Nathannel, így amikor a kis baráti társaság kitalálja, hogy 
elmennek egy kísértetház programra, Harper is velük tart. A semmi közepén álló, elhanyagolt házat és benne a parkot maszkos, ijesztő alakok vezetik. Harper rosszat sejt, de nem akar a buli elrontója lenni. Szobáról szobára haladnak előre, egyre ijesztőbb körülmények közé. Először még azt hiszik, csak a show része volt egy lány megkínzása, de amikor az egyik feladat során Bailey karját csúnyán összevágják, már tudják, hogy baj van. A maszkosok játszani akarnak, és ők kapták a levadászandó préda szerepét – ki kell jutniuk, de a ház csapdákkal és gyilkosokkal teli.
A szabaduló szobák egyre inkább divatba jönnek, és horrorban is egyre többet láthatjuk őket. A Prédák nem kifejezetten szabaduló szoba horror, de nagyon közel van hozzá. Itt is vannak feladatok, melyeken túl kell jutni a kijáratig, csak úgy van megtervezve az egész ház, hogy ne legyen esélye a foglyul ejtetteknek a szökésre. Itt arra megy ki a játék, hogy levadásszák a hozzájuk vetődő fiatalokat.
A film nem a Fűrész irányvonalát követi, itt nem a rafinált csapdákon van a hangsúly. Meg is van annak a brutalitása, hogy milyen egyszerű módszerekkel is milyen gyilkos sebeket lehet ejteni. Elég csak annyi, hogy belevernek pár szöget a padlóba – kín annak, aki aztán nem néz a lába elé, és belelép. Vagy pár törött üveg a plafonra, ami nagyon könnyen leesik és sebez. A gyilkosok sem finomkodnak vagy stílusosak: láncfűrész, balta, kinek mi áll a kezére és lecsapnak, nem finomkodnak.
Nincsenek túlírva sem a karakterek, egyik oldalról sem. A házba került fiatalok nagyjáról semmit nem tudunk meg. Nathan, aki menő sportoló volt, de lesérült. Harper, aki most a bántalmazó barátjával gyötrődik, és olyan családban nőtt fel, ahol az apja rendszeresen verte és kínozta a feleségét. A többiekről még ennyit sem tudok. A gyilkosok indítékai még minimálisabbak. Simán gyilkosok, akik így szórakoznak.
A gyilkosok azonban azok, akiket érdemesebb alaposabban is szemügyre venni. Még ha az indítékaik nem is ismertek, annyira beteg egyének, hogy valóban egy horrorban volt a helyük. Mi vesz rá egy embert, hogy saját magával ezt művelje? Hajlamos lennék mélyebb igazságot látni abban, amit az arcukkal műveltek. Az elejtett mondataikból is arra következtettem, hogy szerintünk a normál arcunk igazából csak egy maszk, ami elfedi a belső szörnyeket. Vagyis, szerintük mindenki szörny, ők azzá is alakultak és azért vadásznak. De simán nézhető a film horrornak, és nem kell azon dolgoztatni az agyunk, miért ilyenek a maszkosok.
Mennyire lett brutális a film? Nem érte el az ingerküszöböm. Van benne pár véresebb jelenet, de nem az a gyomorforgató vérengzés, amire kellene a 18-as karika. Talán a 16 ráfér, de abban sem vagyok teljesen biztos. Ami biztos: itt nem ijeszteni akarnak, hanem borzasztani a halálokkal és a szobák csapdáival, a gyilkosok küllemével. Folyik bőven a vér, de azért a hús nem szakad, belek nem lógnak.
Az izgalmat a fiatalok követése és a túlélésért folytatott küzdelmük adja. Nálam kissé gond volt, hogy nem ismertem meg annyira egyik fiatalt sem, hogy szorítottam volna az életben maradásáért. A karakterépítést eye candy faktorral akarták elintézni, de azért nem álomszép színészeket szerződtettek. Talán nem meglepő, hogy nagy nevek nincsenek. Katie Stevens volt csak ismerős egy gagyi tinis sorozat okán.
Összességében kellemes kikapcsolódás volt, nézhető, nem túl véres slasher.
Prédák - 5/4 jól keveri az ijesztést és a hentelést. Nem kifejezetten okos, de hangulatos horrorfilm.
