Bűnszervezetes, korrupt rendőrös, ügyeskedős, átverős.
Moe és Bobby legjobb barátok, akik a bűn útjára is együtt lépnek fel. Moe ékszerész, gyémántokkal foglalkozik. Van egy ötlete, hogy lehetne a drogpénz millióit gyorsan és tisztán mosni. Mivel Bobby nagybátyja fejes maffiózó, a lehetőséget is megkapják a bizonyításra és milliók megkeresésére. Ám amikor a projektet jegelni kell, a pénzt 
nekik kell megőrizni, Bobby nem képes nyugton várni. Kitalálja, egy kis drogüzlettel forgassák meg a pénzt. Az ügy azonban rosszul sül el: korrupt rendőrök ügyeibe keverednek, és az életükért kell futniuk. A helyzetet nehezíti, hogy Moe a fejsérülése miatt már a saját nevére sem emlékszik. Próbálnak életben maradni a bűnözők és a korrupció magasabb szintjein is, nem egyszer szembesülve azzal, hogy ebben a világban semmi és senki sem az, aminek látszik.
Mit várok egy bűnfilmtől? Nehéz kérdés. Most jövök rá, hogy nem igazán köt le a téma. A keresztapa számít klasszikusnak és etalonnak a témában, de az sem mozgatott meg különösebben. A szervezeten belüli játszmák, mindennapi bűnös tevékenységek, esetleg egy-egy rendőrrel párharc, mi van még ebben? A bűnözők között két típus érdekel: az egyik a zseni. Aki már művészi szinten űzi a bűnt, és az sem izgat, ha mellette sötét lélek is. A másik a csalók világa – a heist movie az, amit szeretek, nem a sima maffia filmek.
A Killerman nem ilyen típusba tartozik. Egy szimpla bűnszervezetet mutat be, benne két kisebb ügyeskedővel, akik a nagy pénzre hajtanak. Az egyiknek van ötlete, a másiknak ismeretsége. Balszerencséjükre korrupt rendőrök útját keresztezik, és innentől kezdve futhatnak. Mert itt mindenki a maga pecsenyéjét sütögetné, és a bűnszervezetek nem éppen arról híresek, hogy nagy áldozatokat hoznának a tagokért, még ha azok rokonai is a főnöknek.
Az feldobhatta volna, hogy Moe amnéziás lesz, de ez nem a Memento. Alig kapott jelentőséget a férfi állapota, ami nem is a film elején történik. Már kész a konfliktus, szinte a fél film lement, mire beáll az állapota. Különösebben a viselkedésén sem látszik, hamar visszatalál a kisstílű bűnöző szerepbe.
Elég nyomorultak a szereplők, akik egyre csak szívnak. Az egyik depresszív helyzetből süllyednek a másikba, és nagyon nem volt jó ezt nézni. A reménytelenség, az elkeseredettség hangulata megcsapott, és nem éreztem egyszer sem, hogy lehet ennek még jó vége.
Nincsenek karakterek, akiknek drukkolni akarnék. Ha a főszereplőket nézem, önmagukban egyik sem érdemes arra, hogy drukkoljak neki. Frank a rosszabb, az ő döntései miatt kerülnek mindig bajba. Mellé olyan szája és önbizalma van, mintha ő lenne az Igazság Ligájában Batman, pedig ő inkább az a rajongó, aki szájtátva rohan a hősei után. Moe pedig olyan mellette, mint egy balek. Benne több a potenciál, de Frank mindig bajba keveri. Az ilyen figurák inkább zavarni szoktak, mint szimpatikussá válnak.
A korrupt rendőrök és a maffiózók meg eleve rossz arcok. Egy ponton már arra tippeltem, mennyire mennek le brutális állatba. A rendőrök nyertek az éhes kutyával és a ketreccel. Ha teljes totálban nem is mutatta a kamera, mennyire beteg volt már ez…
Ha nem Emory Cohen és Liam Hemsworth játszana ebbe a filmben, végig se nézem. Így is azon merengtem, hogy miért kötöttek ki ebben. Pláne Cohen, akit alig látni normális filmben, pedig ennél messze több van benne. Hemsworth inkább eye candy.
Ami menti a filmet, a vége. Vannak arra a fordulatra nyomok, Moe egyes dolgai szemet szúrtak korábban is, valami ilyesmit vártam. Amit azonban Frank meglép, az brutális. Az ő végső döntése és amit csinálnak, megcsapott és nem is hagy nyugodni. Mégis, mennyire kell elvakult barátbak lenni ehhez? Jaj.
A kritikusok nálam jobban utálták a filmet. Nekik nem mentette meg a vége részben sem.
Killerman - 5/2,5 a vége sokat javított rajta. Addig tipikus bűnszervezetes film, de a vége megcsapott.
