Halálos játékba csöppenő, lövöldözős, menekülős.
Miles élete távolról sem emlékeztet sikertörténetre. Volt egy barátnője, akit imádott, de aki már csak a barátja akar lenni, szerelem nélkül. Van egy állása, de mindennapos, hogy a főnöke gúnyolja és lábtörlőnek használja. Esténként az üres lakásban a sör várja, aminek a hatására kommentekben indít háborút. Ez lesz a veszte – a 
jelenleg legnépszerűbb, gyilkos játék szervezője nem díjazza, hogy Miles miket írogat neki. Elkapják a srácot, a kezére ét pisztolyt rögzítenek, és a játék történetének legsikeresebb gyilkosának adják feladatul, hogy vadássza le a srácot. Miles az életéért fut, miközben még arra sem képes egyedül, hogy a nadrágját felhúzza. Üldözi a rendőrség, a gyilkos Nix, tőle meg mindenki azt várja, hogy találja meg magában a gyilkost.
Egyszer volt, hol nem volt, egy film, melyben az emberek rá voltak kattanva egy gyilkos reality showra. A szereplők hús-vér emberek, de a döntéseik nem a sajátjaik. Virtuális kapcsolattal a játékos irányítja őket, és vesz velük részt a harcokban. A korszak legjobb játékosa, aki különben egy gazdag kamasz, egyszer csak kapcsolatba kerül a férfival, akit irányít, és mire észbe kapnak, már egy összeesküvés leleplezésén dolgoznak. Ez nem az a film. Ez a Gamer – ami már a saját idejében is rendelkezett némi gagyi faktorral, de most komolyan visszasírom. Mert a Talpig fegyverben ebben-abban emlékeztet rá, de minden téren rosszabb nála.
Mivel is kezdjem? Talán a történettel, amire kedves jelző az ostoba. Mégis, milyen eszelős talál ki olyasmit, hogy egy elrabolt és leütött srác kezére pisztolyokat szegecselnek, aztán nézik, mit szerencsétlenkedik egy gyilkossal a nyomában? Már ott megakadtam, hogy miképpen rakták fel és szegecselték a pisztolyokat. Ahhoz képest igencsak jó állapotban volt Miles, hogy szerintem csontba rögzítették a kapcsokat – még csak nem is fájt a keze egy komoly műtét után, amit otthon MacGyver stílusban csináltak meg?
Nem mintha az jobb lenne, ahogy Nix és a rendőrök elől fut. Nem is tudtam eldönteni, hogy ez most akció vagy komédia akar lenni. Az akciójeleneteket ugyanis komolyan vették, Nix helyenként olyan aprítást rendez, hogy John Wick, Neo és a Wanted pár bérgyilkosa is bevenné maga mellé társnak. Az már a személyes nem tetszésem, hogy a lassított, gyakran videójátékok szemszögét imitáló beállítások nagyon irritálták a szemem.
A komédia rosszabb. Az egyszerűen siralmas, hogy olyan jelenetek sorát kell nézni, ahol Miles nem tudja a pisztolyos kezével felhúzni a nadrágját. Ahogy köpenyben és egy drabális mamuszban indul el az utcán. De a legalja az volt, amikor pisilni próbált. Igen, sajnos egy ilyen jelenetet is képesek voltak beletenni.
Az egész Miles egy poén. Daniel Radcliffe kicsire nőtt, vézna is, ahogy egy szál alsónadrágban és mamuszban rohan az utcán, egy életre kelt karikatúra. Fel nem foghatom, mi vonzotta ebben a filmben és ebben a szerepben. Bár úgy veszem észre, a jóindulatú, de lúzer karakterek találják meg az utóbbi években. (Azt még nem láttam, ahogy hullát játszik, akit végigvonszolnak a vadonon, de lehet hogy ennél az is jobban tetszett volna.)
De nem csak ő járt rosszul. A Nix karakterét játszó Samara Weaving meseszerű szőke szépség – meg lehet nézni, ebben a filmben hogy néz ki. Ok, Nix profi gyilkos és bosszúálló, nem kell modellnek tűnnie. De annak mégis mi értelme, hogy még szemöldöke sincs?
A cselekmény nem tetszett, lényege meg nincs is. Az emberek mindent megnéznek, a szórakoztató kultúra a végsőkig aljasul – bele tudnám magyarázni, de negyed annyira sem képes ezt megmutatni, mint egy Ben Elton sztori.
Ha ez volt az egyik utolsó mozis élményem tavasszal, rosszul választottam. Nem tetszett!
Talpig fegyverben - 5/2 nem szerettem a videójátékot idéző kamerabeállításokat, a történet is buta. Miles is az.
