Testvéres, rejtélyt kinyomozó, rendet visszaállító, varázslatos.
A királyság dolgai rendben mennek, mindenki boldog. Kristoff eljegyzésre készül, Anna végre nem magányos, Elza a népének szenteli magát. Ám a királynő egy különös, hívogató hangot hall, amely északra csábítaná. Senkinek nem beszél róla, míg az elvarázsolt erdő szellemei el nem űzik a városból az embereket. A trollok is megerősítik: amíg nem mennek északra, nem derítik ki, mi romlott el a múltban, a birodalmuknak nincs jövője. A kis csapat útra kel, és szinte szó szerint belesétálnak a múltba. Ahol súlyos árulás történt, amit nekik kell jóvá tenni. Közben a szüleik múltját is megismerik a lányok: hogyan találkoztak, miért indultak 6 éve útnak és hogyan végezték be. A múlt emlékei, a jövő védelme közben magukkal is szembe kell nézniük: kik ők, és mire rendeltettek.
Próbálok nem spoiler vonalon haladni, bár nehezemre esik. Pont azon lenne kedvem merengeni, ami a mesében drámai tetőponton van, és kicsit átértékeli a korábban történteket. De ez jó jel – megmozgatott annyira a mese, hogy a tragédiái megsebeztek.
Nem tudom, ez mennyire általános nézői vélemény a Jégvarázs 2. kapcsán. De a múltbeli tragédiák jobban izgatták az agyam, és jobban átérzem őket, mint a nővérek jelen kalandjait. Ahogy a két nép között kirobbant a viszály, de főleg Elza és Anna szüleinek a története. Nem néztem meg melyik volt előbb, de nagyon hasonlít arra, ami a Vajákban Ciri szüleivel történik. Ott is sajnáltam az értelmetlen tragédiát, itt is. Most talán még jobban is, mert most energiát fektettek abba, hogy többet lássuk őket és szimpatikusak legyenek. Kiskamasznak is cukik voltak, jó szülők és uralkodói pár lett belőlük. Az pedig, hogy milyen fiatalon és hogyan haltak meg… Hát igen, erre voltam fogékony ebből a részből.
Pedig nem rossz a lányok története sem. Felfedeznek egy új vidéket, megtörnek egy átkot és békét hoznak. Közben óriásokkal viaskodnak, megszelídítik a természet erőit, és még Kristoff is igyekszik egy lánykérést összehozni. Kalandos, sok mindent csinálnak, és még humor is van benne. Abszolút nézhető és szerethető, sokkal jobb, mint amit előzetesen vártam tőle. Nem hittem volna, hogy így lesz, de jó folytatást sikerült írni az első résznek. Tartalmas, szórakoztató, és pont olyan mértékben van benne tragédia, hogy a lányok jelen boldogsága még hangsúlyosabb legyen. (Bár a hóembert most is utáltam.)
Igaz, logikailag még van, ami böki a csőröm. Túlzásnak érzem, hogy ők királyi család. Mégis, mi felett uralkodnak? Egyetlen városuk van. Nem olyan városállam, mint Firenze volt a reneszánsz idején, szimplán egy város. A hercegi cím még oké, de királyi család? Ahhoz nem kellene egy ország is? Az is durva, hogy a királyi testvérpár elmegy kalandozni, a népük meg otthagyják a trollokkal. Mégis, hol laknak és mit esznek? Sátoroznak a mezőn? De oké, mese.
A karakterek ugyanolyan szimpatikusak és jellemek, mint korábban. Senki nem változott, csak most Elza is a sorsára akad. A hagyományt folytatva az nem a szerelem lesz – mert a modern Disney hősök már nem attól boldogok, hogy kimondják a boldogító igent.
A grafika gyönyörű. Az emberi alakok is szépek, de amit a hátterekkel és a mozgással csináltak, az egészen elképesztő. A tenger, az égbolt, Elza varázslatai a jéggel és a vízzel. Gyakran csak ültem és néztem a karakterek mögött a tájakat, a részleteket, látványos és szép. Jellemző, hogy Elza megint messze jobb ruhákat kapott, mint a húga…
De az külön téma lehetne, hogy Anna a példamutató hősnő, akit szerethetnénk, mégis Elza a mindenki kedvence. Nekem is. Anna túl harsány az ízlésemhez. Elza meg varázsol…
Nem fogom kihagyni: zene. Angolul hallgattam és végre Groff is normális dalokat kapott! Magyarul is teljesen vállalható, azért meghallgattam úgy is, de Groff most nyert nálam.
Kellemes meglepetés volt. Még tetszett is, pedig ezt előzetesen nem hittem volna.
Jégvarázs 2. - 5/4,5 nagyon előítéletesen álltam neki, de szerettem. Szép a grafika, a zene és a történet is ok.
