Gyászolós, szerelmes, haláleset körüli rejtélyes.
Carys élete a gyász körül forog. A legjobb barátja egy halottasházban dolgozik, ahova a lány rendszeresen bejár. Innen gyűjt tippeket, melyik temetésekre érdemes eljárnia és figyeli a gyászolókat. Anna még csak 27 volt, amikor egy tragikus autóbalesetben odaveszett. A családja, a vőlegénye is gyászolja. Carys is megy részvétet nyilvánítani, és ahogy a halott gyűrűjét nézi, sikerül azt lehúznia és mivel éppen mellé lép a vőlegény, eldugja. Hazugságba menekül: Anna barátnője volt, még korábban az iskolából, azért nem találkoztak eddig. Tyler, aki különben kedves és jóképű, állatorvos, nehezen boldogul Anna szüleivel, akik máris a fiút nyaggatják a lány pénzéért. Megkéri Caryst, legyen a támasza. Szívesen hallgatja Tyler történeteit a halott lányról, közben ő maga is tud beszélni a halott húga miatti érzelmeiről. Ahogy egyre jobban lesznek, egymásba is szeretnek. Carys már tervezi is, hogy mondja el magáról az igazat. A boldogságát megmérgezi, hogy Anna halálról kiderül, gyilkosság volt. Carys már kételkedik a férfiban: lehet, hogy ő végzett Annával?
Komoly baj van egy thrillerrel, ha a felétől kezdve azon jár az agyam, hogy ezen nevetnem kellene vagy sírnom? Itt volt olyan jelenet és olyan párbeszédek, ahol konkrétan nem tudom eldönteni, melyik reakció lenne a helyes. Értem, thriller akart lenni, ahol a hősnő veszélyérzete miatt aggódni kellene, de annyira röhejes az egész, hogy egészen más hatást váltott ki belőlem.
De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük elsőnek a film cselekményét. Aminek már az alapötlete borzalmas. Egy lány, akinek az a hobbija, hogy temetésekre jár? Mindig feketében jár, és nincs élete sem. Nekem az sem derült ki a filmből, egyáltalán mivel foglalkozik, miből él. Mert költekezni azt tudott, de honnan volt fizetése? Az annyira vígjátéki, és egyszerre abszurd, hogy szinte a temetőben összejön a menyasszonyát gyászoló fiatalemberrel. Pedig ez nagyon nem fekete komédia, amiben lenyelnék ilyesmit…
Jó darabig azt nézhetjük, ahogy Carys egyre jobban elássa magát a hazugságokkal. Se azt nem meri elmondani, hogy nála a gyűrű, se azt, hogy nem ismerte Annát. Az a csoda, hogy nem bukik le már az elején. Túl gyors a szerelmi szál is. Tulajdonképpen Anna halála után napokkal már összejön Tylerrel, a hatodik héten pedig még vadabb fordulatot vesznek az események. Akkor se ilyen gyors egy kapcsolat, ha nem gyászolna éppen a srác. De így… Szinte az a szint, mint a Disney mesék meglátni és megszeretni világa.
Arról hosszan tudnék írni, miért nem éreztem igazinak különben sem ezt a szerelmet. Mert, hogy Carys beleesik a szomorú, jóképű állatorvosba, azt el tudom hinni. De mit lát a férfi ebben a nőben? Carys nekem az agyamra ment. Megjátssza magát. Sokat hazudozik. Alig tudni meg róla valamit az egész film alatt. Igaz, nekem a színésznő alapból nagyon ellenszenves volt. Gáz, de az anyját játszó Jane Seymour millió meg egyszer jobban is nézett ki, meg tehetségesebb is, mint Bijou Phillips. Sokat mond már ez a keresztnév is. Bijou – tényleg az. Távolról elmegy, de amint a közelébe kerülsz, rájössz, hogy csak valami értékesnek a semmit érő másolata. Színésznőként is nulla közeli értéke van, és még csak nem is egy szép nő, hogy ráfogjam ezt az eye candy faktorra.
Így visszaértem oda, hogy szenvedtem ezen a filmen. Nagyrészt Bijou miatt, aki irritált. Részben, mert a thriller elemeket romantikus vígjáték elemekkel keverték. Abszolút nem vicces, de nem is ijesztő, amikor pl. Carys már leütni készül az életét féltve az elé térdelő barátját, aki a kezét próbálja csak megkérni.
Buta a vége is, egyszerűen nincs ebben a filmben olyan, amit szerethettem volna. Vámpírnaplókban Daemon csapat drukker voltam, de itt Somerhalder is édeskevés. Ez rossz.
Eszmélés - 5/2 annyira nem rossz, hogy jó legyen, de majdnem. A hősnőt nagyon-nagyon rühelltem.