Pszichopatával szembeszállós, betörős, embermentős.
Sean művészi ambíciókkal rendelkező fiatalember, akinek az álmai nagyobbak, mint a lehetőségei. Kisstílű rablásokból tartja fent magát egy barátjával: egy étteremben dolgoznak parkolófiúként, és a megszerzett adatokat arra használják, hogy betörjenek a vacsorázó családok házába, onnan könnyen eladható holmikat gyűjtsenek be.
Úgy tűnik, a főnyereményt ütötték meg, amikor a milliárdos Cale Erendreich érkezik a sportkocsijával. Közel is lakik, és amíg Derek szemmel tartja a vacsorázó férfit, Sean betör a házába. Sikeresen megszerzi és aktiválja az új bankkártyáját, majd az irodáját is elkezdi átnézni. Ott azonban egy megkötözött, foglyul ejtett nőre bukkan. Próbál segíteni neki, de nincs elég ideje. Cale végez a vacsorával, keresi a kocsiját. Sean otthagyja a nőt. A lelkiismerete azonban nem hagyja nyugodni, névtelen bejelentőként oda küldi a rendőrséget. Nem tudja, hogy Cale az egész házat bekamerázta, és pontosan tudja, mi történt. Úgy dönt, maga áll bosszút a két fiatalemberen, akik megtudták a titkát és betörtek hozzá.
Kellemes meglepetés volt ez a film. Nem néztem meg előre, miről fog szólni, így folyamatosan megleptek a fordulatokkal. Még azt sem tudtam, hogy Sean és Derek véletlenül belebotlik egy milliárdos pszichopatába.
Alapvetően egy thriller a film, amiben két ember macska-egér játszmáját követhetjük nyomon. Sean szeretné lebuktatni a milliárdost, és megmenti a foglyát, lehetőleg úgy, hogy saját magát ne keverje bajba. Cale pedig bosszút akar, és mindentől megfosztani a fiút, ami fontos neki. Ahogy Sean erre rádöbben, már azt sem bánja, ha a betörések miatt a törvény ereje rá is lecsap, csak valaki állítsa meg a férfit. Jellemző, hogy a rendszer semmibe veszi őt, és tulajdonképpen magára hagyják, kezelje a helyzetet, ahogy tudja.
A film dinamikáját az adja, ahogy ők ketten vadásznak egymásra. Cale többszörösen előnyös helyzetben van: korlátlanok az anyagi forrásai, a technika segítségével bármit ki tud deríteni és lenyomozni, valamint gátlásai sincsenek. Ő simán felrobbantja akár a saját lakását is, ha azt feltételezi, hogy Sean éppen nála van, és ezzel leszámol vele. De tönkreteszi Sean szüleinek az állását, a barátnőjét kórházba juttatja. Neki nincsenek tabuk.
Van ugyan egy FBI ügynök, aki felismeri a mintát Cale dolgaiban, de mire ő tényleg tud segíteni is, Sean már nyakig benne van az eseményekben. Nem a rendőrség, aki ezt a helyzetet megoldhatja.
Sean és Derek előtörténetéből nagyon keveset tudunk meg, igazából nem is tudom, miért kellene velük szimpatizálni. Bűnözésből élnek. Alapvetően nem rosszindulatúak, és személyeknek nem akarnak ártani, de ennyi. Leginkább az, hogy ők kevésbé rosszak, mint Cale. De ennyitől nem lesznek hősök. Pláne, hogy Sean első körben simán otthagyja kikötözve és reménytelen helyzetben Katie-t.
Cale egy minimálissal több előtörténetet kap, a film alatt folyamatosan kapunk egy-egy részletet, honnan a vagyona, miket tett eddig és honnan ered a gyilkos hobbija. Amiért ő az emlékezetesebb, az nagyban köszönhető az őt játszó David Tennant alakításának, aki simán úgy néz a kamerába, hogy a néző rosszul érezze magát. De Cale sem egy mélyen bemutatott karakter, csak karizmatikusabb a színésszel együtt.
A történetben akadnak bőven fordulatok és feszültség. A végére ugyan kezdenek nagyon elszállni, és nagyon hihetetlen húzásokkal operálni, de addig jól szórakoztam rajta. Van benne kis fekete humor, és abban akad ötlet, ahogy Cale módszeresen tönkreteszi Sean életét.
A moziban különben megbukott, és a kritikái is erőteljesen vegyesek. Mivel bírom a szociopatás filmeket, és bejött a macska-egér játék, plusz Tennant, nekem inkább pozitív volt.
Irgalmatlan szamaritánus - 5/4 bejött az alapötlete, a sorozatgyilkos bosszúhadjárata ötletes volt, és Tennant jó színész.
