Még csak el sem tudom dönteni, ez most tetszett vagy sem. Mellette, ellene is tudok érvelni, vagyis, elég tanácstalan vagyok.

Egyrészt, valahol kiszámítható az egész történet. A néző sokkal jobban látja, mi zajlik a medencében és a szereplőkkel, mint a film karakterei. Ami nekik idő és nyomozás eredménye, mi megkaptuk egy az egyben. Volt is azért hiányérzetem, mert nem voltunk érintettek abban, hogy a család kinyomozza, mi is van a medencéjükben. A lényeget mi tudtuk, és nem tették érdekessé, hogy a mitológiája is érdekes legyen.

Viszont, az egyik leghatásosabb jelenet, amikor a ház előző gazdáját számonkérik, és ott meglátják, mibe kerül a víz segítsége. Az öreglány önmagában ijesztőbb lett, mint bármi, amit a medence tudott produkálni. Ahogy bemutatták a fertőzést, majd ennek tüneteit Ray alakjába is beletették, az jobb látványelem volt, mint a medence trükkjei.

Sikerült a főszereplő családot is szimpatikussá tenni. Mindenkinek megvolt benne a szerepe, és át lehetett érezni, miért költöznek és hogyan igyekeznek beilleszkedni. Bírtam, hogy nem hibátlan hősöket tettek le a kertvárosba. Nagyon is voltak sebezhető pontok, ezért is tudott a víz lecsapni. Nem is csak olyasmik, amit megfogalmaztak, de ki nem mondottan is hordoztak sérelmeket. Szép pillanat volt az is, amikor Ray a végén szembe tudott nézni magával, és ráébredt, miképpen menthet meg mindenkit, akit szeret. Hogy tudja jóvá tenni mindazt, amit az évek alatt ellenül lépett, és kimutatni, mennyire szereti a családját. Mondjuk, horror filmben érthető, hogy ilyesmi véget tettek be, de szépen csavarként elő tudták adni.

Az már megosztóbb, amit ezek után tettek. Azt nagyon is meg tudtam érteni, hogy a medence arra a sorsra jut, amire. Azt már kevésbé találtam megmagyarázottnak, hogy miért nem költöznek el. Hát nem tudom, de nem tűnik jó ötletnek ott lakni, ahol minden egy eleven emlékeztető, mit veszítettek el. Erről jut eszembe, az öreglánnyal vajon mi lesz így? Bennem felmerült az is, hogy eleve ő járt rosszabbul, mint Ray. Mit oda nem adott a célért, aztán egyedül maradt a végére. Mintha a megmentett gyereke is érezte volna, hogy az anyjában valami sötét, ami elől menekülnie kell.

Látványra nem erőltették meg magukat. Igaz, mindig félelmetesebb az, amit csak sejtetnek és magunk képzelünk el. Nem is azok lettek a para részek, amikor a víz megelevenedett és tényleg láttunk egy alakot, hanem amikor csak bekábította az áldozatot és berántotta. Azt mondjuk nem értettem, hogy szegény cica minek kellett neki, de ezen nem fogok fennakadni.

A szereposztással is vegyes érzéseim vannak. Nem bírok rájönni, hogy Wyatt Russell karrierjének építése pozitív vagy sem. Itt ő Ray, és már simán hozza is a szimpatikus családapa figurát. Csak valahogy a Marvel univerzumba kerülés után ezt visszalépésnek éreztem, ha a Marvel éppen kénytelen is újrarendezni a sorait. De az már egy másik történet. A feleségét játszó Kerry Condon ismerős még, de neki jutott a kevesebb játéktér. Az őrület és a kifordulás mindig látványosabb, és azt itt Russell játszotta.

Biztos, hogy láttam már rosszabbat, csak éppen azok a kis pluszok hiányoztak belőle. Nem elég ijesztő, hogy jó horror legyen. Ahhoz meg nem elég erős a történet és a nyomozás, hogy thrillerként tudjam értékelni. Családbarát horror? Valami olyasmi.