Kísérletes, életért küzdő, rejtélyes.
Dr. Emily Reilly megkapja a nagy lehetőséget, felvételezni hívják egy pszichológus mellé, akinek a munkáját az egyetemen is tanítják, aki tényleg letett valamit az asztalra. Mire Emily észbe kap, máris a férfi legújabb projektjének a megfigyelőjévé vált. 4 ember érkezik meg egy szobába, hogy kitöltsék a tesztet egy orvosi 
kísérlethez. Még fel sem eszmélnek, a kérdéseket feltevő személy az egyiküket agyonlövi. A három túlélő ott marad bezárva, és egy rejtélyes hang közli velük, tippelniük kell. Aki a kérdésre a leggyengébb választ adja, meg kell halnia. Emily döbbenten szemléli a felvételeket – hallott ilyen kísérletekről, de úgy tudta, több elnök is betiltotta már őket. Az alanyok folyamatos megtévesztése és vezetése közben a nőnek el kell döntenie, melyik oldalra áll. Próbáljon nekik segíteni, vagy végezze a dolgát, és fogadja el, hogy ott tart a világ, hogy már ezekre a módszerekre is szükség van. Akár ártatlanok életét is elvéve a nagyobb célért.
Két zsáner elemeit vegyíti a film, amit külön-külön szeretek. Az egyik az orvosi kísérletes/pszichológiai, a másik a zárt szobából menekülős. A gyilkos szoba ezen felül kapott egy kis thriller hangulatot is. Nem lett a műfaj kiemelkedő darabja, de összességében van annyira érdekes, hogy egyszer érdemes volt megnézni.
Nézzük is az összetevőket!
A pszichológiai kísérlet, amely itt nagyon messze elmehet. A börtönkísérleteket (amikor egyetemisták játszották a rabokat és a fegyőröket is) sokan ismerik, tanítják és több film is készült róluk. Ez valami hasonló, csak sokkal durvább annál. Itt ugyanis nincsenek korlátok, a kísérleti alanyokkal tényleg meg lehet tenni mindent egy célért. A feszültséget az adja, hogy nekünk sincs fogalmunk arról, mi ez a cél. Közben a doktor és a doktornő ugyan beszélgetnek kicsit, de az nem visz közelebb a megoldáshoz. Egy ponton úgy is tűnik, hogy teljesen értelmetlenül kínoznak és gyilkolnak embereket. A végső magyarázatért nem is voltam oda, de azt értem, milyen nagyobb gondolatot akartak ezzel elültetni.
Hogy lehet bármi ellen hatékonyan felvenni a harcot? Ha nem félünk ugyanazokat a módszereket alkalmazni, mint az ellenfél. A Superman-dilemma. Ha Superman a jófiú, aki sosem öli meg a rosszakat, csak lecsukja őket, ahonnan mindig megszöknek, többeknek ártanak és ölnek meg, akkor segít is valamit Superman? Nem lenne hatékonyabb, ha lézerszemével likvidálná a gonoszokat? De ez felveti azt a kérdést is, hogy mennyit lehet feladni a célért. Mikor válunk magunk is szörnnyé. Nem tárgyalják ki ezeket a filmen, de ezt a dilemmát fogja a doktornő is megélni. (De ennél jobban nem konkretizálom, mit is keresnek ezekkel a kísérletekkel. Azon azért meg lehet lepődni.)
Másik oldalon ott vannak a bezárt emberek a szobába, akik túl akarják élni. Leginkább a Kocka ugrott be róla, ha ez azért nem is ugyanaz a szituáció. Durva, hogy nincs igazi esélyük. A kísérlet vezeti őket, minden tettük irányítják, de azért a néző drukkolhat nekik, hogy találjanak egy megoldást. A filmből kiderül, sikerrel járnak-e.
Mivel egy épületben, a film nagy része egyetlen szobában játszódik, nem kellett a látványra sokat költeni. Még jót is tett neki a minimalizmus, fenyegetőbb tőle a légkör.
A karakterek minimálisan vázoltak, inkább a döntések dinamikája és a típusa az érdekes, nem a múltjuk vagy a történetük. Így a színészekre nagyobb feladat hárul, mert egy típusnak kell lenniük, múlt nélkül. A rabok oldalán ez még stimmelne is, a doktornő volt, aki nem jött át. Chloe Sevigny alapból egy rideg, érzéketlen nőnek tűnik nekem, de itt legalább valami dilemmát látni kellett volna előbb, mielőtt felveszi az érzéketlen maszkot. Nem láttam.
Bele akarjunk gondolni, mennyire kitaláció, amit látunk? Inkább ne. Csak nézzük a filmet.
A gyilkos szoba - 5/3,5 van benne feszültség, a minimális helyszín ellenére izgalmas is. De a végjáték… fájt.
