Kórházas, szerelmes, baráti társaságos, életeket mentő.
Elindul a kórházban az új sebészeti ellátás, mely lehetővé teszi, hogy az azonnali műtétre szoruló betegeket helyben műtsék. Connor minden erejével a program sikeréért dolgozik, és olyan nővéreket is beszervez maga mellé, mint Maggie. Ava, aki a férfi szívére is pályázik, szintén a programért küzd. A két sebész között egyre komolyabb szálak is szövődnek, míg Connor apja tönkre nem tesz mindent és el nem indítja a nőt egy pusztító pályán. Ethan megpróbál April nélkül boldogulni, de a szakításuk már az osztály munkáját is veszélyezteti. Amikor a férfi húga segítségre szorulva visszatér, April áll mellé, és bizonyítja Ethannek, hogy lehet közös jövőjük még. Will és Natalie az esküvőjükre készülnek – ám Will egy rendőrségi fedett nyomozásba kell, hogy besegítsen, és Natalie érzi, hogy valamit titkol előle a férfi. Ahogy az események alakulnak, a kapcsolatuk kerül komoly veszélybe, és könnyen lehet, mire ezt a férfi felismeri, már elveszi a szeretett nőt. Az osztályra pedig özönlenek a betegek: tüdőre váró szerelmesek, agyműtét előtt álló pánikbeteg, a gyermekét örökbe adni akaró tinilány és sokan mások.
Valahol viccesnek találom, milyen apróságok is elegek lehetnek, hogy egy sorozatot hanyagolni kezdjek. Pedig a Chicago Med az egyik kedvencem ebből a sorozatos világból, de komolyan nehezemre esett megbékülni Colin Donnell szakállával. Az évad végére megszoktam, de ahogy most ránéztem a korábbi évadok plakátjaira, megint csak bennem az érzés, hogy nem volt jó ötlet az a szakáll.
Igaz, ennél komolyabb bajaim is voltak azzal, hogy a Med orvosainak és nővéreinek élete alakul. Ha kiírnak egy karaktert, akit bírok, az soha nem jó érzés. Ebben az évadban pedig a kedvenc doktorom búcsúzik el, és nem szerettem, amit a magánéletével műveltek idén. Egy teljes évadot végigdrukkoltam, hogy azzal a nővel járjon, akivel végül összejön. Erre a nőből komplett pszichopatát kanyarítanak ennek az évadnak a végére? Olyan húzások voltak azon a szálon, hogy helyenként a hajam az égnek állt.
A Natalie és Will dráma is olyan kanyarokat kap, hogy egy szappanopera rémlett fel lelki szemeim előtt. Nehezen jöttek össze, és most olyan dolog miatt nyüglődnek megint, ami röviden egy katasztrófa. Volt egy rész, amikor Will kiakadt, neki mennyit kellett küzdeni, hogy Natalie komolyan vegye és bemutassa a fiának – az új pasi meg pár hét alatt ott tart, ahol ő hónapok alatt? Egyet tudtam érteni vele. Pláne, hogy roppant betegesnek találom, hogy a férfi felesége most halt meg, ténylegesen látjuk is a halálát, és a gyászoló férj napok alatt a doktornőbe van már beleesve?
De April és Ethan se járt különbül.
Nem is akarok ezen merengeni többet. Ennyi idő alatt megkedveltem annyira a karaktereket, hogy érdekel mi lesz velük, és elnézem a sorozatot így is. Csak amikor belegondolok, mégis, milyen fordulatokat kaptak, erősen érzem, hogy nagyon meseivé kezd válni az életük.
Azt még mindig szeretem és bírom, hogy ez egy sürgősségi osztály életére koncentrál elsősorban, ahonnan kapcsolatban vannak más osztályok orvosaival is, így mindig nagy a nyüzsgés és sokféle beteget látnak el. Vannak nagy győzelmeik, nagy tragédiák és nem ragadnak le egy-egy esetnél. Egy részen belül is több embert kell ellátni, és bírom, ahogy mennek az osztályok közti és belüli harcok.
Még mindig van humor ebben a sorozatban, és többeken jókat tudok mosolyogni. Az idegsebész Sam felbukkanása mindig élmény, és Dr. Charles emberségét is szeretem.
Az is sokat ad a sorozatnak, hogy össze van kötve a sorozatuniverzum másik tagjaival, így rendszeresen felbukkannak onnan is szereplők. Még bírom, ha szappanos is már.
Chicago Med - 5/4 szeretem kórházas sorozatnak, bírom a karaktereit, de néhány szál alakulása nem jött be.
