Hétköznapokba visszailleszkedő, űrhajós, kapcsolatokat szétziláló.
Lucy az első világűrbeli küldetéséről tér haza. A férje örömmel fogadja, és nem is titkolja, hogy családot szeretne alapítani. Lucy benne is lenne, de előbb még egy próbát tenne, hogy bejut-e a következő űrbe induló csapatba. Igazából csak ez érdekli: a Földön depressziós, rosszul érzi magát a bőrében. Az egyetlen, ami célt ad neki, hogy
helyet szerezzen a következő űrhajóra, amelyre az egészsége kockáztatása nélkül feljuthat. A programra készülve ismerkedik meg a szívtipró Markkal, aki már járt az űrben, és a következő csapatban is benne van. Viszonyt kezdenek egymással, és Lucy kész lenne érte feladni a házasságát is. Amikor rádöbben, hogy Mark csak játszott vele, és minden téren elárulta – van egy másik barátnője, akit Lucy helyére javasolt a programba – a visszavágásra készül.
Mit találtam ebben a filmben egyedül érdekesnek? A szereplők munkahelyét. Minden fontos karakter a NASA alkalmazottja. Lucy és Mark űrhajósok, míg a nő férje, Drew a sajtóosztályon dolgozik. A szerelmi háromszöget négyszöggé változtató Erin pedig zseniális mérnök, aki már NASA alkalmazott, és arra készül, hogy ő is kijusson az űrbe. Az egész történet abszolút szimpla, bárhol megeshetne, amitől más, hogy ezek az emberek a NASA munkatársai. Ha egy szimpla multinál dolgoznának, nem is lenne semmi, amivel a film felhívná magára a figyelmet. Egy munkahelyi viszony, ami nem jól alakul, és a sértett fél próbál bosszút állni, a maga egyszerű eszközeivel és kissé őrülten.
A szerelmi szálak kifejezetten egyszerűek. Kiszámíthatóak. Egyikben sincsen romantika, egyik sem drámai, kifejezetten hétköznapi a teljes történet. Kedvem lenne a banális jelzőt is bedobni – illene rá.
A csalódásból épülő thriller vonal gyerekes. Lucy igazából át sem gondolja, mit és hogyan akar csinálni. Kiakad, és előbb cselekszik, mint gondolkozik. Butaság is, felelőtlen és értelmetlen is. Szerencsére a film sem ad neki nagy teret, a végén lép akcióba és már vége is a filmnek. Mondhatnám, hogy túl kevés és túl későn, de ha több időt pazarolnak erre a kirohanásra, ugyanolyan rossznak találtam volna. Nincs benne annyi, hogy működtesse a cselekményt.
Marad a dráma, amit nem tudtam átérezni. Valószínűleg, nagyon kevesen vannak a világon, akik érthetik, min megy keresztül Lucy. Hogy lehet olyan vágya az űr után? Miért érzi az egész életét utána olyan kicsinek? Mitől lesz depressziós? Gyanítom, ennek felfogásához űrhajósnak kell lenni, mert sem azonosulni, sem együttérezni nem tudtam a nővel. Annyira idegesítőnek találtam az űr utáni vágyát, hogy néha elküldtem volna sokk-terápiára. Plusz, elvileg ő egy tanult, erős nő. Hogy nem jut el addig, hogy elmenjen pszichológushoz, ha ennyire szétcsúszott a világképe és az érzelmi stabilitása? Bár lenne erre egy válaszom. Nem valószínű, hogy újabb küldetésre választanák ki, ha pszichológushoz járna.
Nem is értem, hogy sikerült ehhez a filmhez ilyen kaliberű színészeket leszerződtetni. Natalie Portman messze többre hívatott, mint ez a szerep. Arról nem is beszélve, mennyire irritált az a frizura, amit viselnie kellett ebben a filmben. Jon Hamm játssza a csajmágnes asztronautát, neki ez még jól is állt. Dan Stevens a naiv és jólelkű Drew szerepében kevésbé jött át – de simán lehet, hogy csak a bajusza irritált. Az nagyon. Zazie Beetz pedig nagyon tudatosan építi a karrierjét egy ideje, ennél jobb szerepeket szokott vállalni.
Mi lehetett nekik ebben a filmben a vonzó? Még a rendező személye lenne a legerősebb tippem, mert Hawley ennél jobb munkákat szokott kiadni a kezéből. Itt azonban nem működött szinte semmi. Unalmas, érdektelen, furcsa ez a film.
Az sem menti, hogy igaz történet alapján készült. Csak a NASA, ami érdekes benne.
Lucy az égen - 5/2 hiába jók a színészek (a többséget bírom is), nem fogott meg a történet. Fura dráma.
