Tűzoltós, gyerekeket felügyelő, krízissel szembenéző.
Jake Carson élete a tűzoltás. Ahogy túl korán elvesztett édesapja, Jake is a füstugrók között találta meg a hivatását, és tesz meg mindent, hogy mindent valóra váltson, amit az apja megálmodott neki. Így, amikor a főparancsnok készül nyugdíjba vonulni, megpályázza az állást. Egy tűzesetnél éppen ekkor három gyerekre 
bukkannak, akiknek a szülei elutaztak. Nincs hova menniük, így a csapattal befogadják őket az állomásra. Jake igyekszik fenntartani a rendet, hiszen a parancsnok bármikor megérkezhet szemrevételezni, Jake hogyan vezeti az állomást és a csapatát. A kölykök hamar felforgatnak mindent maguk közül: a csapat harci ebét, Miszliket megszelídítik és új nevet is adnak neki, ami a Csillám póni. A mogorva tűzugró, Balta kedves énjére is rábukkannak. Tüzet gyújtanak, tönkreteszik a berendezést, de leckét adnak Jake-nek a családról, aki általuk kap egy esélyt, hogy több legyen, mint egy tűzoltó a sok között.
Úgy tűnik, minden izomembernek kell egy olyan film, amelyben kisgyerekekkel eresztik össze, és igyekeznek megmutatni a családbarát oldalukat. Annak idején Schwarzenegger óvó bácsinak állt az Ovi zsaruban, Vin Diesel a Gorilla bácsiban óvta egy meggyilkolt tudós gyerekeit, Dwayne Johnson több alkalommal is forgatott kisgyerekekkel. Az egykori pankrátor John Cena pedig ebben a filmben mutatta meg, mire képes komikusként néhány gyerek társaságában.
A végeredményt vegyesnek érzem. Alapvetően nem volt bajom a filmmel, egy könnyed komédia, amit nem fájt megnézni sem. Kicsit túl van írva minden, a színészi játékok is eltúlzottak, de direkt ilyenek. A túlzásokkal akarják még jobban kihangsúlyozni, hogy mennyire kell a család mindenkinek és mennyivel jobb lesz Jake élete attól, hogy a gyerekek az életébe kerülnek.
Mert bizony Jake annyira egysíkú, hogy az már önmagában egy poén. Ahogy katonai őrmesterként üvöltözik, és olyan hangulatot tart fenn a központban, hogy a seregben se lenne különb. Akit az apja megtanított zongorázni, de egyféle dalokat ismer csak: amelyekben szerepel a tűz. Ahogy minden emléke a tűzoltáshoz és a laktanyához kötődik – amikor a gyerekkoráról kérdezik, egyből olyan sztorik ugranak be neki, hogy hol tanulta meg felgöngyölni az ejtőernyőt, hol végezte az első fekvőtámaszát, és a családi képei is mind itt készültek. Még a mondott esti mesében is ott lesz ez az elem.
A gyerekek nyitják rá a szemét, hogy ennél lehetne több is. A srácokat is nagyon megszereti, és nekik hála jut el a felismerésig, hogy a környéken dolgozó biológusnő milyen érzelmekkel viseltetik iránta. Azt ugyan túlzásnak éreztem, hogy milyen családot kalapálnak össze a végére, mi a gyerekek titka, de minden más is annyira el van túlozva, hogy ez alig tűnt fel a sok más hasonló mellett – a nyugdíjba vonuló parancsnok edzése pl., elismerően csettintett volna még Rocky is a láttán.
Úgyhogy, a sok túlzáson túl tudtam tenni magam. Ami viszont nem tetszett, hogy a poénok egy jelentős része vagy nagyon gyerekes, vagy nem is értettem, kinek lett szánva. Az, hogy egy 4 éves még nem szobatiszta, és amikor bekakil, tisztába kell tenni – ezen most komolyan azt hitték, hogy nevetni fogunk? De elég debil az is, hogy pónist játszanak a felnőtt emberek, és a búcsúajándék simán lesz egy kis balta. Most akkor ez felnőtteknek, vagy gyerekeknek készülhetett? Kicsit talán mindkettő, de a nagyon agyament poénok nagyon nem tetszettek.
A stáb különben meglepően korrekt. Cena a húzónév. de a csapatának tagjai és a gyerekek között is lehet ismerős arcra bukkanni.
A buta poénok ellenére egyszer jó móka volt, nem bánom, hogy láttam.
Ne játssz a tűzzel! - 5/3,5 hangulatos és helyes film, csak a poénjai jelentős része nem tudom, kinek lett szánva.
