Kezdem azzal, ami szerintem a mese legjobb nyelvi ötlete és ami akárhányszor előkerült, mindig megmosolyogtatott. Pribéka - a gonosz varangy ugyanis kisebb békákat alkalmaz gonosz segítőnek, mint Gru a minionokat. Ők a pribékák, akik különben tényleg kis zöld békák.
Ok, ehhez látni kell a mesét is, abban zseniálisak, Pláne, amikor a másik kedvenc részem nyomják, az ördögi 
nevetést. Vagy gonosz nevetést? Ugyanaz. A minionokat rühellem, de a pribékák, abban látom az ötletet.
Ha komolyabbra fordítom a szót, akkor el tudom mesélni, hogy ez a mese olyan, mintha a Halálos iramban lenne keverve a Flúgos futammal. Csak ázsiai állatokkal. Elég neves alkotógárdája van és még akkor is sikerült egy szerethető kis mozit összehozni belőle, ha különben elég butának is érzem a cselekményét.
Az egyik fele egy klasszikus felnövés történet. Muki lajhármaki, aki fajától nagyon eltérően a száguldás szerelmese. Híres autóversenyző akar lenni, a nagymamája hiába lassítaná és mutatna neki más életcélt. Minden halálosan komollyá válik, amikor a varangyok a lajhármakik falujában akarják az új luxus lakóparkot felhúzni. Muki a közelgő versenyen kihívja a varangyot, nem mellesleg világbajnokot és a fogadás tétje a falu. Carangyunk aztán minden sötét trükköt bevet, mert indulás után a szabály, hogy nincs szabály. Szerencsére egy szerelőzseni kecske és néhány új barát majd ott lesz, és Muki felfedezheti magában a versenyzőt, aki mindig is lenni szeretett volna.
Sok mellékszereplővel dolgoztak benne és némelyik jobban, mások kevésbé jól sikerültek. A csikóhalak még annak ellenére is idegesítettek, hogy különben aranyosak és barátságosak voltak. Több versenyző kap felületes jellemképet és feltűnnek rajongók, narrátorok, családtagok.
Érdekes ötlet, hogy mennyire a nem túl ismert állatokhoz nyúltak. Én mondjuk ezt is tudtam díjazni, mert ahogy egy ponton a varangy utal is rá, még szerencse, hogy a lajhármaki nem panda. A pandák faluját lehetetlen lenne elragadni és lerombolni - ők közismertek és szeretettek. De a lajhármakik? Senki nem is ismeri őket. A mese miatt rájuk kerestem, és a pofijukat ismertem, de meg nem mondtam volna, hogy ők a lajhármakik. Most már képben vagyok. Bár azért észrevettem a Kung Fu Panda örökségét, ha már a pandákat emlegeti pont a mese. Csak a lajhármaki nem kung-fut, hanem a tai chit használja harcművészetre.
Nem az a nagyon szép mese, de bőven a teljesen vállalható, szépen összerakottak közé tartozik. Bőven van akció jó kivitelben, aranyosak az állatok és többekben az eredeti hangok egy-egy vonása is megfigyelhető. Az már kevésbé autentikus, de a meseszereplők tényleg ázsiai hangulatot és világot hoztak.
Az akció mellett a poénok a másik jellegzetessége. A szinkonban nem kevés nyelvi humort igyekeztek belenyomni, de szituációs humor is bőven volt benne. Könnyed is, egyszerű is - korosztályt mondjuk nehezebben lőnék be, mert a Halálos iramban filmek család mantrájának parodizálását biztosan nem egy kisgyereknek szánták, de ez nagyon messze van attól, hogy felnőttek lennének a célközönsége. És az sincs meg, ami a jó Pixarban, ami mindenkihez tud szólni. Ez inkább kiskamasz fiúknak, ha nagyon célozni próbálok.
A lényeg, egynek elment és emlékezetesebb is, mint a száguldó csiga. De tény, hogy nekem nagyon visszahozta a gyerekkori mesedélutánokról a Flúgos futamot.
