Titkos szobás, fenyegetett, magukból kifordulós.
Kate és Matt boldog pár, akik most vették meg álmaik otthonát. Ugyan eléggé távol esik mindentől, de hatalmas és tele van lehetőséggel. Még az sem ijeszti el őket, hogy pár éve brutális gyilkosság helyszíne volt az épület. A tettes, akinek a személyazonosságára máig nem jött rá senki, mai napig szanatóriumban ül. Belevetik magukat a felújításba, és Matt egy rejtett szobára bukkan. Egy véletlen felfedezésnek hála rádöbben, a szoba minden kérést 
teljesít. Pénz kell? Híres festmények? A legjobb ételek, ékszerek, ruhák? Csak kívánni kell. Kate-tel még a karrierjüket is félbehagyják, és csak kívánnak és kívánnak… Míg a férfiban fel nem merül, hogy próbálkozhatnának megint kisbabával. A nő két vetélés után már nem bízik a saját testében, ezért támad egy szörnyű ötlete. A szoba minden kérést teljesít, de vajon jó ötlet életet teremteni vele?
A címe nem fog eszembe jutni, de volt egy film. Egy tudós pár volt a főszereplője, akik egy életformát hoztak létre és nevelgettek. Kis egysejtűnek indult, aztán gyorsan fejlődni kezdett. A végén már emberi alakot is tudott ölteni. Nem egyszer eszembe jutott, amíg ezt a filmet néztem. Ebben is élet jön létre, ami fejlődik, az őt nevelő emberektől tanul, les el dolgokat, és a film vége is nagyon hasonló, de azt már nem fejtem ki.
A különbség leginkább az, hogy a Hibrid határozottan sci-fi és volt abban valami szépség is, ahogy az a lény fejlődni kezdett. A film végére elmegy horror irányába, de megmaradt végig sci-finek, és elvontabb is volt.
A szoba viszont szórakoztató filmnek készült, ami a minimális sci-fi vonala (a kívánságokat teljesítő szoba, ami megszegi a fizika szabályait és nem lehet megérteni a működését) mellett inkább a horror és a thriller felé halad. Rejtély, mi történt a korábban ott élőkkel, és Matt egy ponton szükségét érzi, hogy erre választ kapjon. Nem nyomoz valami sokat, és elég könnyű nézőként rájönni a megoldásra, de legalább adagolták a feszültséget.
A Kate kívánságából megjelenő baba és a belőle váló gyermek, kamasz viszont horror felé halad. Ahogy a házaspár szétesik és szinte megőrül, az simán csak fájdalmas és rossz volt nézni is. De a gyerek egészen más szinten jelent majd fenyegetést. Ahogy a Hibridben is, itt is fontos, hogy mit tanul el, és hogyan reagál arra, ahogy a szüleinek tekintett emberek bánnak vele. Igazán őt nem is tudom okolni azért, amit tesz. Máshogy kellett volna nevelni, vagy amikor szembesültek azzal, hogy milyen szabályok szerint élhet, milyen ő, akkor rövidre zárhatták volna a létezését – de akkor miről szólna a film?
Vannak benne jó ötletek és egy-egy hatás is jó. A háznak megvan a maga hangulata, és az pl. kifejezetten tetszett, amikor a gyerek először megy be a szobába, és ő oda teremti az álmát, ami sokkal nagyobb és kreatívabb, mint amit a két felnőtt együtt összesen meg tudott teremteni. Ott még látszik, mennyi lehetőség lett volna benne, csak hát Matt egy ponton úgy kifordult magából, és a gyereken vezette le, hogy ott végleg eltorzult a pozitív személyiség, aki lehetett volna a kölyök.
Nem gondolkoztatni akar a film, vagy ráébreszteni valamire. Simán csak kicsit ránk hozza a frászt azzal, ahogy a félelem és a paranoia elhatalmasodik. Nincsenek durva jelentek sem, amikor erőszak van – mindegy milyen ág – azt sem totálban látjuk, hanem vagy csak a következményeit, vagy olyan kameraállásból, hogy ténylegesen ne lássuk magát az erőszakot. Ez különben nem is baj, a képzeletre hagyja, hatásos.
A színészei leginkább eye candy faktorral bírnak. Olga Kurylenko nem a színészi képességei miatt kapja a szerepeit, ezt sem.
Egyszer érdekes volt, jobban tetszett is volna, ha nem ugrik be a Hibrid. De beugrott.
A szoba - 5/3,5 túl sokszor jutott eszembe, hogy ilyet már láttam. Jobban félhettünk volna, többször…
