Esküvőkre járó, szerelmes, kapcsolatos.
Ben és Alice egyetem óta nagyon jó barátok, de az utóbbi 10 évben csak barátok voltak. Soha fel sem merült bennük, hogy ennél több lenne a kapcsolatukban. Ám most azt veszik észre, hogy a baráti körükben mindenki házasodik, csak ők szinglik. Alice túl van egy fájdalmas szakításon, és alkut ajánl Bennek: az esküvőkön legyenek 
egymás plusz egy fői. Segíthetnek egymásnak pasizni/csajozni is. Ben belemegy, és eleinte működik is a dolog. Míg az egyik esküvőn annyira be nem rúgnak, hogy egymáson kötnek ki. Míg szembe nem kell nézniük azzal, hogy mi van közöttük. Kedvelik egymást, és ez barátság extrákkal lesz? Vagy ez már a szerelem és együtt kellene lenniük? A barátok igyekeznek segíteni nekik a döntésben, de igazából nekik kell eldönteni, hogy innen merre tovább.
Újabb romantikus komédia alap: amikor a legjobb barátok rádöbbennek, hogy nem csak barátságot éreznek egymás iránt. Az sem újdonság, hogy valaki egy esküvőn próbál élete szerelmére akadni.
Ám ebben a filmben volt valami plusz, amivel elkülönítő magát ezektől a barátságból szerelem lesz, és az esküvőn párkereső filmektől. Sokkal nyersebb és durvább a humora, a karakterek sokkal mocskosabban beszélnek és viselkednek.
Nem lesz alpári, de sokkal nyíltabb és provokatívabb az egész film. Itt simán belefér, hogy a pár először egy temetőben szexel, majd félmeztelenül elalszanak, és másnap a gondnok ébreszti őket azzal, hogy intim részeikre süt a nap. Úgy beszélnek egymással, hogy gyakran nem is egymáshoz közel álló embereknek, hanem egyenesen ellenségnek tűnnek. Más ettől, de jobb is? Ízlés kérdése. A magam részéről jobban szeretem a hagyományos romantikus komédiákat, ezt a sajátos frissessége ellenére utáltam.
A történet egymást követő részei mindig az esküvők, ahova a két főszereplő együtt megy el. Itt tárgyalják ki, éppen hol tart az életük és a párkapcsolatuk, a saját kapcsolatuk is itt változik meg, kerül válságba és jutnak végső döntésre. Ebből fakadnak olyan visszatérő elemek, hogy minden váltáskor az aktuális násznagy esküvői beszédével kezdünk. Ezek között van jobb is, rosszabb is – nekem több nem tetszett, mint ami igen.
Sok múlik azon, ki mennyire tudja megkedvelni Ben és Alice karakterét, mert ők az abszolút főszereplők. Vannak ugyan mellettük visszatérő mellékalakok, mint Ben apja, de ők legfeljebb statiszták a páros saját történetében. Számomra nem volt szimpatikus se Ben, se Alice. A nő túl impulzív, és ő beszél úgy, hogy az nekem bántotta a fülem. Modern női alak lett, akiben már nyoma sincs a klasszikus nőiességnek. Egy pasis havernak nekem inkább volt hiteles, mint egy olyan nőnek, akibe a hozzá képest széplélek és sokat agyaló Ben beleszeret.
Ben, aki egy görcsgolyó. Mindent túlgondol és filozofál, semmibe nem mer belevágni. Még ami működik az életében, azt is képes tönkretenni. Még így is vele tudtam jobban együttérezni, az introvertáltak közelebb állnak hozzám, mint az excentrikusak, de ő már számomra is túl nyámnyila volt.
Mondhatnám, hogy ezért tesznek jót egymásnak, de elképzelni nem tudom, hogy ezek ketten hosszan együtt tudnak maradni. A most poénos vitáik viszik még előre a kettőst, de szerintem ezek idővel egyre mérgesebbek lesznek, és egymásnak esnek. Vagyis, nekem a filmmel, a trágárságán túl az volt a bajom, hogy nem tudtam együtt elképzelni a párt, és nem látom őket együtt a jövőben. Hiteltelenek számomra, mint szerelmesek.
Ahhoz képest, hogy városokat váltunk, minimális a helyszínváltás, ezt is keveselltem.
Azon viccelődhetnék, hogy Jack Quaid megcsinálta az anyja (Meg Ryan) után a saját Harry és Sally-jét, de sokkal jobbnak tartom a Harry és Sally című filmet, mint a Plusz egy fő-t.
Plusz egy fő - 5/2 nagyon nem jött be a humora, és már az elején pontosan lehetett tudni, mi lesz a vége.
