Menekülős, vonatos, családi, zombis.
Young-Gook elfoglalt befektetési bankár, akinek annyira a munkája a mindene, hogy a házassága már szétesett, és az anyja hiába próbálja figyelmeztetni, hogy a lányával többet kellene foglalkoznia. Su-an az anyjához akar menni, vonattal Busánba. A férfi végül rászánja magát, hogy a céggel folyamatosan telefonos kapcsolattartás 
mellett elkíséri a kislányt. A vonaton hamarosan különös jelenségre figyelnek fel: egy potyautas azt hajtogatja, mind meghaltak. Egy sérült nő összeesik, és amikor feléled, már nem ember: zombi. A vaksi, de gyors és gyilkos nő azonnal tombolásba kezd, és akit megharap, hamarosan maga is gyilkos zombi lesz. A vonat végén ragadtak megpróbálnak eljutni a biztonságos fülkéig, de nem csak a zombik, a többi túlélő is megnehezíti a dolgukat. Azt pedig nem lehet tudni, eljuthatnak-e még egy biztonságos állomásra.
Ez a film 2016-os, hallottam róla jó dolgokat is, de eddig nem került rá sor, hogy megnézzem. Eleinte tartottam attól, hogy ázsiai filmet nézzek. Élősködők ide vagy oda, nem mondhatnám, hogy érdekelnének a filmjeik. Majd, kijött a regény is, és előbb el akartam olvasni a könyvet, mint ahogy a filmet megnézem. Most felcseréltem a sorrendet, de az biztos, hogy majd elolvasom a regényt is. Tetszett annyira a film, hogy hamarosan találják rá időt.
Zombis film, és jó benne, hogy nem azokat a lomha lényeket látjuk, akik már szinte csak vánszorognak, és ha nem mész a közelükbe, nem is veszélyesek. Ezek rettenetesen gyorsak, éles a hallásuk, és rettenetesen éhesek. Pusztító a tömegük is – az nagyon hatásos, amikor rengeteg zombi együttesen mozog és támad, a puszta mennyiségük miatt is frászt hozzák az emberre, pláne ezzel a gyorsasággal…
Gyors a kór lefolyása is, és az bőven ad feszültséget, ahogy a vonat tényleg percek alatt válik haláljárattá. A zárt helyeknek amúgy is van egy sajátos feszültsége, itt ehhez jönnek hozzá ezek a gyilkos lények.
Abba bele lehet kötni, hogy a karakterek klisések, és a történet is használ máshonnan ismerős elemeket. De ehhez semmi kedvem. Az egésznek az összhatása meggyőzött, függetlenül ezektől. Pörgős horror lett, amiben úgy ábrázolták a zombikat, hogy valóban ijesztőek lettek. Mit számít akkor, hogy a hősies önfeláldozás visszatérő motívum? Hogy a saját túlélésére hajtó, egészen utálható férfi hogyan használja ki a többieket a saját túlélése érdekében? Karaktertípusok ezek, hogy gyorsan drukkoljunk, utáljunk figurákat. A hősies férj, aki a terhes felesége védelme mellett mindenkinek segítő kezet nyújt. Az önző apa, aki most döbben rá, hogy mi számít az életben igazából. A fiatal szerelmes pár.
Ez most nem hangzik jól, de abban is segített az ilyen karakterizálás, hogy be tudtam lőni a karaktereket. Az esélytelen, hogy olyan neveket megjegyezzek, mint Sung-Gyeong, vagy a Yon-suk. De olyanokat, hogy az önző pasas vagy a diáklány, fejben tarthattam.
Hasonló okokból a színészek neveit sem fogom megjegyezni. Mondjuk, ebben a filmben nem a színészi játék volt a hangsúlyos. A zombik kellettek, amelyek félelmetesen vonulnak és gyilkolnak. Ezt meg is kaptam. Pedig nem is mentek el úgy a küllemükben, mint egy The walking dead. A szemük homályosul el, a tudatuk helyett ösztönlények, beteges mozgással, mocskos ruhákkal: Pillanatok alatt robbannak le, akik pár perce még egészségesek voltak.
Nem tűnik egy nagy költségvetésű filmnek, messze nem nézett úgy ki, mint bármelyik Zombieland mozi. De ennek nem is kellett, sokkal nyersebb, szimplább, de elemibb is. Van horror faktor benne.
Akkora siker lett, hogy a már emlegetett regényen túl folytatása is készül. Ha marad a tempó és a feszültség, érdemes lesz arra is benevezni.
Vonat Busánba - Zombi expressz - 5/4,5 még a korhangulata is megvan. Ijesztő, pörgős, látványos – tartottam tőle, de tetszett.
