Bűnszervezetes, cápára vadászó, kalandos.
Chase jó kiállású, megnyerő fiatalember, akinek minden megadatik, amit szeretne. Izgalmas munkája van, cápavadász, amivel jól is keres, és mindig van alkalma egy-egy tengerparti szépséget felszedni. Most azonban nem szokványos megbízást kap. A fiatalon megárvult Chase örökbe fogadó családnál nőtt fel, és így kapott egy 
testvért, Jake-et. Chase máig bűntudattal küzd, amiért egy túrára nem tartott a szülőkkel, és egy tengeri baleset miatt újra árva lett. Jake máig őt okolja, és most behajtaná a tartozást. A férfi Dél-Afrika alvilágában tör egyre magasabbra, és a főnökétől el akart lopni egy hatalmas gyémántot. A tolvaj azonban egy cápa gyomrában végezte – a gyémánttal együtt. Most mindenki ezt a halat akarja levadászni: Jake is, a főnöke is. Chase pedig ott áll közöttük, hiszen mindketten tőle várják a megoldást. Miközben Chase Jake csinos ügyvédjét, Jasmine-t igyekszik meghódítani, egyre közelebb kerülnek a sötét uszonyos rémhez.
Tudom, hogy rossz szokás. Szeretem a cápás filmeket, így hajlandó vagyok sok olyasminek is esélyt adni, amit más zsánerben nem néznék meg. Mert el kell mondanom, hogy ettől a filmtől aztán nem sokat vártam. Mégis, hogy lehetne komolyan venni egy olyan filmet, aminek az az alapkonfliktusa, hogy a cápa lenyelt egy gyémántot?
Annyira nem volt rossz a film, mint amitől féltem, így szinte pozitív élményként tudom elkönyvelni. Közelében sincs annak a gagyinak, amit múltkor meséltem – amikor egy tórendszerbe úsztak fel és bosszút álltak a cápák a petárdázásért.
Mondjuk, ebben a filmben is elég erőteljes a mese faktor. A fehér cápa itt logikusan gondolkozik, és olyan érzelmek hajtják, mint a bosszúvágy. Az egészen röhejes, amikor Chase azt az elméletet állítja fel, hogy a nagy fehér azért kapott el és evett meg pár strandolót, hogy neki üzenjen. Vagy, amikor lecsalja az embereket a roncsokhoz és ott vár rájuk lesben állva/ jó, lesben úszva.
A cápás részek kinézete… határeset. Láttam sokkal rosszabbakat már, de a valóságostól vagy az ijesztőtől ez azért messze van. Olyan mozgást adtak ennek a halnak, hogy már nem is egy hal jutott róla eszembe, hanem egy szuperhal. Azon vihogtam, amikor a roncsot kerülgetve szinte versenyt futva úszott a menekülő Chase és Jasmine után. Abszolút eszembe juttatta a kutyámat, amikor a kertben fogócskázunk, és a gyümölcsfákat megkerülve akar elkapni, amíg én átvágok a fák között. Vagyis, még a viselkedése sem cápás.
Igaz, volt benne egy kijelentés, ami mozgatja az agyam, és érdekelne, mennyire igaz – vagy csak azért került a filmbe, mert jól hangzik? Amikor arról van szó, hogy a cápa az egyetlen hal, ami felúszik és körülnéz a felszínen. Egy született vadász, aki tervet sző és becserkészi az áldozatát. Eddig ösztönlénynek gondoltam őket, de ennek utána kellene olvasnom.
A bűnözős vonal jobb szó híján borzalmas. Sajnáltam a szebb napokat látott Arnold Vosloo-t, aki itt nem elég, hogy egy gagyi képregény gonoszt alakít, még félig felrobbanva, valósággal megolvadva is röhejesen evez, meg bosszút akar állni, aztán még egy cápakaland is összejön neki. Annyira röhejes…
Ami miatt mégis lehetett nézni, hogy ez a film nem veszi komolyan magát. Egy akció betétekkel feldobott ökörség, amit nem kevés eye candy faktorral akarnak eladni. Mondjuk, inkább néztem a Chris Pratt hasonmás főszereplőt vizes ruhákban és flörtölős megjegyzésekkel feldobva, mint a cápát, amelyikről fojtom az jutott eszembe, hogy nagyon mese habbal. Ahogy úszott… még nem tettem túl magam a látványon.
Sok mindenbe beleköthetek, de most beérem ezzel. Minden bénasága ellenére egyszer meg lehetett nézni, és nem azzal az érzéssel kapcsoltam ki, hogy ennél rosszabbat még nem láttam.
A cápavadász - 5/2,5 rettentő gagyi, de valamiért viccesnek találtam. Majdnem annyira rossz, hogy az már jó.
