Tárgyalótermi, korrupcióval szembenéző, illúziókkal leszámoló.
Sean Casey megdolgozott azért, hogy ügyvéd lehessen. Az apja példáját követve rendőrnek állt, és mellette végezte el az egyetemet. 33 éves, amikor az ügyészség gyakornokaként megkezdi a pályáját. Éppen ekkor az apja egy rajtaütést vezet a társával. Egy hírhedt drogdíler ellen mennek, de csak ők ketten – az öreg Casey tart a 
korrupt rendőröktől. Washington súlyosan megsebesíti a férfit és el is menekül. Rafinált ügyvédje tanácsára feladja magát. Az újraválasztásán dolgozó főügyész meglátja a lehetőséget az esetben: Sean kapja az ügyet, hiszen az apja lesz a koronatanú. Ő lelkiismeretesen neki is áll a feladatnak, és a korrupcióra terelődő tárgyalást is kézben tartja. Amikor a főnöke betegség miatt vissza kell, hogy vonuljon, a párt bizalmat is szavaz neki kezdő létére, és indítják a főügyészi székért. Ám még a választás alatt rá kell jönnie, hogy a korrupció már mennyire beette magát mindenhova.
Valahol szomorú, hogy nagyon nem mai ez a film – elég csak megnézni, mennyire fiatal volt még Garcia a főszerepben, most meg nagypapákat és dédpapákat játszik – mégis mennyire aktuális ma is. Úgy tűnik, amíg az ember megőrzi emberi természetét, ugyanaz a selejtes faj maradunk a férges almákkal a kosárban.
A Manhattanre leszáll az éj igazság szerint nézhető lenne tárgyalótermi krimiként is. Nem kellene a felhangokat nézni benne, csak követni a tárgyalás menetét és Sean karrierjét. Mellette van egy szerelmi szála is – mondjuk, elég egyszerű. Meseszerűen indul és pillanatok alatt jut el lánykérésig. Igaz, elég különös konfliktus, hogy a nő nem akar férjhez menni, szívesebben marad csak a férfi élettársa. Ebbe is bele lehetne menni, hogy milyen társadalmi változásokat jelzett a film készültekor, mert ma már nem ennyire sokkoló egy ilyen viszony, mint a filmben, ahol még a választásokon is botrányt igyekeztek belőle faragni.
A tárgyalótermi részek korrektek, ahogy kell. Meghallgatják a tanúkat, gyűlnek a bizonyítékok, és Sean jó taktikát választ, hogy elérje a megfelelő ítéletet. Kicsit eszembe is jutott az Egy becsületbeli ügy, ami az egyik kedvenc tárgyalótermi krimim. Itt is az a trükk, hogy ki kell hozni a sodrából a tanút, hogy kimondja az igazat, megmutassa a valódi énjét, amit különben nem tenne meg.
De bármennyire is szeretném ennyivel elintézni a történetet, nem lehet. Nagyon komoly rész benne, hogy Sean szeme felnyílik, és elveszti az ártatlanságát. Bár maga is volt járőr, nem volt tisztában azzal, mi folyik az utcákon. Itt konkrétan szembe kell néznie azzal, hogy a drogdíler 3 körzetet is lefizetett, és abban is igazat mondott, hogy amikor nem akart többet fizetni, a korrupt rendőrök nem letartóztatni akarták, hanem kivégezni. Sean ismerősei között is vannak rohadt almák, és ez sokkolja. Az egész karrierjét megkérdőjelezi, és el kell döntenie, tudja-e így folytatni, vagy feladja.
A történet eladja a filmet ma is, annak ellenére, hogy sok minden nincs, ami ma megszokott. Abszolút nem hiányzott a modern technika sem, és a látványvilág sem zökkentett ki. A régebbi filmeknél gondban szoktam lenni azzal, hogy a film korabeli divat és elsősorban a hajkoronák irritálnak – csúnya tőlem, de ezért viselem nehezen A sebhelyesarcút… azok a nadrágok és ingek, a hideg is kiráz. Itt viszont nem volt ilyen problémám.
A szereposztás még mai szemmel is tetszetős. Andy Garcia karakter és erő van a szerepében. Simán elhiszi az ember, hogy megválaszthatják pályakezdő létére is kerületi ügyésznek, olyan kiállása és hite van mellé. Azért is szép, hogy ennek a hitnek az ingását is visszaadja. Olyan színészek segítik ebben, mint James Gandolfini vagy Richard Dreyfuss.
Végül, csak egy gondolat erejéig. Szembesülni kell azzal, hogy ilyen problémák vannak. Ha mindenki szemet hunyna a korrupció felett, soha nem lenne javulás sem.
Manhattanre leszáll az éj - 5/4 Andy Garcia emlékezetes karaktert játszik egy ma is aktuális, érdekes történetben.
