A helyzet az, hogy ezt a filmet nagyon szétszedte a kritika. Most kicsit belenéztem, és hú. Hiába a jó színész, az alapvetően jó téma, nem tudtak velük mit kezdeni. Nekem nincs róla ilyen rossz véleményem, én elnéztem.

Már csak azért is, mert össze tudtam vetni a nagyon hasonló és szintén Netflix vetítette sorozattal, a Painkillerrel. Még az is megfordult a fejemben, hogy ez ugyanaz a történet, csak más szemszögből. Ami azért nem igaz, bár megvannak a közös vonások.

Itt is azt nézzük meg, hogy egy fájdalomcsillapítót a bevétel érdekében miképpen kezdenek drogként kezelni és árusítani. Az nem igaz, hogy kezdetben csak emberbaráti jószándék vezette őket. Meg akarták menteni a lassan csődbe menő céget, az árusítóként bekerülő Liza meg a felszínen akart maradni, és jobb bevételt összeszedni, mint vetkőzéssel egy bárban. Annak meg is volt a maga izgalma, ahogy a konkurenciát lenyomták, és rákerült az értékesítésre a lényeg. A beteg érdeke helyett az orvos lefizetése. Bukom annyira a semmiből építünk valamit filmekre, hogy ez lekötött akkor is, ha tulajdonképpen haladtunk a nagybani halálüzem felé. Mert a férfi, aki úgy indult neki, hogy a rákban meghalt felesége emlékére jobb fájdalomcsillapítót akar adni a rákosoknak, eljutott oda, hogy mindenki nyelje a gyógyszert, nem érdekli, csak ne essen a részvények értéke és profit kell.

Tulajdonképpen az elejétől ott van az erkölcsi határok átlépése, és nem lehet pozitív emberként nézni a szereplőkre. Viszont, a folyamatos züllés megvan, és a hétköznapi ügyeskedőtől eljutunk a komoly gazemberig. Mert az, hogy már annak is fájdalomcsillapítót írnak, kvázi függővé teszik, akinek ilyen erős gyógyszerre nem is lenne szüksége, az miben jobb, mint a drogkereskedő? Még rosszabb is, mert olyan életek is tönkre mennek, akár olyan emberek is meghalnak, akik nem drogosok, nem a társadalom alja, csak valami miatt kellett a fájdalomcsillapító, aztán az annyira addiktív volt, hogy ráment mindenük.

És igen, ezt a Painkiller talán jobban hozta. Ott egy ilyen történetet is betettek a fő történetek közé, itt közvetve jelenik meg. Ahogy Liza környezetébe is jut ilyen ember, és lelkiismeret-furdalása kezd lenni. Bár főleg az után, hogy a főnöke nem ad neki előleget sem, a részvényeire sem, amikor a lányának sürgős és életmentő, drága műtét kellene. Hogy ismételjem magam – önzés. Az van Lizában is, neki sem az volt az első, hogy segítsen az embereken. Csak neki az a határ már nem tetszett, hogy az is szedje a komoly gyógyszert, akinek nincs is rá szüksége.

De még ezzel együtt is Liza az, aki némi szimpátiát ki tud váltani. Ő alul értékelt, szenvedő nő, aki felépíti magát, és aki kreatív, aki megoldja a dolgokat. Nem csak magáért küzd, ott a lánya, akinek mindent meg akar adni, ami neki nem jutott. De az anyjának is segít, amikor megfelelő helyzetbe kerül. Egy ponton talán még hisz is abban, hogy egy jó terméke van, amit el kell juttatnia a szenvedőkhöz. És Emily Blunt játssza. Mivel szimpatikus a színésznő, a játszott karakter is örökölt ebből.

A többik viszont… Chris Evans Pete-je egy pénzkereső kéjenc, akiről annyi jót lehet elmondani, hogy adott egy esélyt a nőnek, akinek senki más nem adott volna az ő helyében. Viszont, ő nagyon hamar átcsúszik a kapzsiság mocsarába. Értékesítőt is úgy vesz fel, hogy melyik nőt fektetné le. Jellemző is, hogy az így kiszemelt és felvett nő lesz a történet során születő fia anyja. De Pete azért még bepróbálkozik Lizánál is.

Andy Garcia doktorja produkálja a legnagyobb zuhanást, erkölcsi téren. Pete legalább kezdettől olyan volt, amilyen. Dr. Neel viszont előadta az embereknek jót akaró férfit, akit a vagyon és a siker kiforgatott magából. Garcia jól is hozza a szereplő változását, noha nem sok teret kap játszani. Egy-egy jelenete van, és egyre jobban látszik az arrogancia és a felsőbbrendűség tudat.

Mi a film baja? Leginkább az, hogy nincs igazán hőse. Antihőse, esetleg. A folyamatok nincsenek kibontva, egyedül Liza alakjában lehetett több mindent megfogalmazni, de ott is nagy ugrások vannak. Ahogy a cég egyik arca a politikájuk ellen fordul és elkezd szivárogtatni? Nem éppen azért teszi, mert rendet akar tenni. Amíg elég nagy volt a csekk, amíg minden jól ment, úszott ő is az árral.

Súlyosabb téma ez, mint amit megmutattak belőle. Drámának kellene lennie, de nem éreztem annak. Simán néztem karrierfilmnek, és mivel én a Narcos esetében is simán érdekesnek találtam a kartellépítést, megvolt a szórakozásom a gyógyszeripar működésével és sikeressé válással is. Pedig nem az kellene a lényeg legyen, hanem az etika és a betegek elleni bűnök. Az kevésbé lett hangsúlyos.

Garcia és Blunt szerintem még jók is a filmben, Evans veszik el nagyon mellettük. Ő a legüresebb, és kifejezetten zavarni is tudott, ahogy egy-egy megjegyzéssel bedobnak neki egy traumát, aztán lógnak a megkezdett és el nem varrt szálak a filmben. Pl. Pete szülei, vagy éppen a kapcsolata és a gyereke.

Látványra a színészek vannak, és amit az öltözködésükből látunk. Ahogy a kis pénzt felváltja a vagyon, és Liza ruhatára gyökeresen átalakul.

Szóval, én akár azt is mondanám, hogy nekem tetszett a film, ha értem is, hogy miért olyanok a kritikái, amilyenek. Bár, van benne egy rész, amit kiemelnék, mert szerintem jól jellemez kb. mindent. Amikor Liza magániskolába íratja a lányát, és megállapítja, minden a pénzről szól. Csak minél gazdagabb vagy, annál több pénzről. Mert az emberek annyira kapzsik.