Családi, gyereket nevelő, tehetséget gondozó.
Mike és Kay boldog házasok, akik négy gyermeket nevelnek. Nagy nap előtt állnak – a kisebbik fiúkat most mérik fel. Az eredménytől mélyen elkeserednek: Marc is zseni, olyan magas IQ-val, amilyet még a nevelő sem látott. Más ennek örülne, de ennek a párnak ez már négy gyerekből három zseni. Ők csak átlagosak, akiknek egy együtt töltött nap, némi sör elég a boldogsághoz. A gyerekeik viszont DNS-t kutatnak, zenét szereznek, vitaköröket 
vezetnek, tudományos versenyeket nyernek. Az egyetlen vigaszuk, hogy legalább Leila, a legkisebb nem egy csodabogár. Próbálnak mind a négynek biztos otthont nyújtani, és a zsenijük ellenére is boldog gyerekkort biztosítani. Már, amikor a gyerekek hagyják. Vagy, amíg ők bírják. Mert egy ilyen család nem is kicsit fárasztó.
Először is, nem lesz a sorozatnak folytatása. Ez a 10 rész, és ennyi. Elkaszálták, vagyis nem tudjuk meg, hogyan alakul a család további sorsa. Igazság szerint meg tudom érteni. Nincs meg benne az a plusz, ami miatt a Young Sheldon több évadot megért, és nem csak az anyasorozat körüli rajongóbázisra gondolok.
A Zsenik közt szerethető, de átlagos sorozat. Komédia, amibe nem sikerült igazán vicces részeket írni. Elég hamar egysíkú lett – ahogy a szülők próbálják túlélni a gyerekeik különcségeit. A gyerekek is nagyon hamar be lettek skatulyázva – annak ellenére, hogy zsenik, nagyon egysíkúak.
Nicole, az idősebb lány, aki mindig nyerni akar. Egy kis diktátor, aki parancsokat osztogat az egész családnak. Brian, a legidősebb, aki nagyon mulya. Marc, akiből valamiért ijesztő gyereket akartak csinálni, miközben cuki feje van. Halál témájú születésnapi bulit akart, ahol a torta sikolt, amikor felvágják… Zenét szerez, de kb. olyan, mint egy siratóének. Nem ilyennek indult, de aztán a 3. rész körül ez lett az ő bogara. Leila, aki Sheldon húgát koppintja. Amennyivel kisebb az értelmi intelligenciája, annyival nagyobb az érzelmi. A zseni tesók nagyon nem tudnak mit kezdeni a társas helyzetekkel, ő meg ebben remekel. Jó, a végére adnak neki egy plusz poént, de az már csak beleerőltetés.
Minden rész egy külön történet, amiben valamilyen szituációt meg kell oldani. Pl. a gyerekek robotversenyre készülnek, és egy iskolatársuk a csapattársuk. A szülők meg próbálnak barátkozni ennek a fiúnak a szüleivel, hogy ne legyenek annyira különcök a zseni gyerekek szülei között. Talán ebből is érezni, hogy valami van benne, csak nem sikerült egyiket sem átütőre megírni. A humora vállalható, de csak mosolygós. Azért minden esetre hálás vagyok, hogy nem az altesti poénok irányába mentek el és megmaradt családi sorozatnak.
Külsőségeiben egy tipikus tévés komédia. Elsősorban egy házban játszódik a család otthonában, ahol a nappali és a pince között száguldoznak a családtagok. Ritkán kimozdulnak más helyszínre, de nem ez a megszokott. Látványelem sincs, komédiában nem is szokott. De kellően színes és harsány, ebben visszaadja a családot.
Az egyik bevonzó elem a szülőket játszó két színész lehet. Jason Biggs az ismertebb, akit a korosztályom örökre összeköt az Amerikai pitével. Itt sem hagyják ki ezt a poént – a szülők, akikkel össze akarnak barátkozni a már említett részben – az anyát Alyson Hannigan játssza, aki abban a filmben a párja volt. Még azt is megengedik maguknak, hogy amikor megpróbálják őket almás sütire meghívni, Biggs karaktere megjegyzi, hogy neki a pite jobban bejön. De utáltam, amikor erre a nem is jó poénra bevágtak egy nagy ovációt…
Az azért szerethető benne, hogy a családi értékek hangsúlyosak benne, ha nem is meghatóak.
Bár nem tartom egy jó sorozatnak, ahhoz túl sok mindent hiányolok belőle, de szívesen néztem. Egy fárasztó nap végén jókat tudtam rajta mosolyogni.
Zsenik közt - 5/4 ártalmatlan kis komédia, ami inkább mosolygós, mint nevetős, de azért még szerethető.
