Átnevelő intézetes, barátnős, önmagukért küzdő.
Uma előkelő, de szegény család sarja. Az apja feltaláló volt, akit egy gazdag felső osztálybeli tett tönkre anyagi érdekből. A férfi öngyilkos lett, a lánya azóta is gyászolja. Az anyja egyetlen célja viszont, hogy a lány kiházasítása megint gazdaggá tegye őket. Az a milliárdos Son akarja elvenni, aki az apja végzetéért a felelős. Uma ellenkezik, 
válaszul a Paradise Intézetben találja magát, egy szigeten. Az intézet vezetője, a Grófnő arra tette fel az életét, hogy az ide küldött lányokat átnevelje. Uma el kellene, hogy fogadja Son lánykérését. A szupersztár Amarna a saját dalai helyett azt kell énekelje, amit a kiadója akar. Chloénak lefogynia, Yúnak illemet kellene tanulnia. Amikor Uma igazi szerelme felbukkan, szökési terv készül. De a sziget olyan titkot őriz, amely minden lány életét megváltoztatja, és már sokkal nagyobb a tét, mint a szökés.
Divatja van most az olyan filmeknek és sorozatoknak, amely arról szól, hogy a társadalom miképpen bánik másodrendű lényként a nőkkel. A szolgálólány meséje a zászlóshajó, de sok ilyen történet született, miközben megjelentek az olyan femináci filmek is, mint a Fekete karácsony. A Paradise Hills az első csoportba illeszkedik bele.
Kevesellettem, amit a világról és a társadalomról megtudunk, noha sok mindenre ott van a magyarázat. Amit sikerült kivennem, hogy a társadalomban vannak Felső és Alsó emberek. A kiváltságos és a nyomorgó réteg, bár egyes momentumok alapján ennél komplexebb a kép. Uma Felső, de szegény. Markus Alsó, de nem tűnt úgy, hogy annyira rosszul ment volna a sora, bár ismerünk olyan Alsókat, akik nyomorognak és majd belepusztulnak a mindennapokba. Az már egy hibapont, hogy hiába lennének ezek fontosak, nem ábrázolták.
Nagyobb durranást vártam attól is, mit csinálnak a lányokkal a szigeten. Sci-fi helyett simán egy bűnözői tervet láttunk – noha van misztikus elem is, meg lehet nézni a végén a Grófnőt a rózsákkal. Ami szintén nincs minimálisan magyarázva sem, és nem is értettem. Újabb fontos eleme a filmnek, amivel nem lehet mit kezdeni.
Menti az valamit, hogy az jól nézett ki, amit a rózsákkal tudott művelni? Ahogy mozgatta őket, tüskéket és virágokat növelt? Annyira nem volt látványos, hogy elfelejtettem volna érte, mekkora lyukak vannak a film világában és egyes cselekményszálaiban.
Túlzottan az üzenetet nyomták előre, ha a történetet is fejleszteni kellett volna még. Ha nagyon lefosztom a körítést, annyi marad, hogy a társadalom meg akarja változtatni a lányokat. A szabad akarat helyett csinos babákat akar csak, akik engedelmesek és szépek. Egyéniségnek nincs helye. Nem véletlen, hogy a nászdalban is azt énekli a menyasszony, hogy milyen jó szolga lesz. A lányok magukért küzdenek, és mondanak annak ellent, hogy mások legyenek a nyomásra.
Maga a cselekmény azon túl, hogy sok minden csak elénk van hányva, zavaros is. Keverednek a nemi identitások, ahogy tudomány és mágia is. Azt se fogom fel, hogy lehet, hogy az egész sziget elbukik, ott maradnak a lányok és a helyettesek a Grófnő nélkül, és senkinek nem tűnik fel a kinti világban, hogy baj van? Uma úgy folytathatja, hogy senki nem tud semmit arról, hogy annak az intézetnek annyi? Abban a korban, ahol minden le van fedve, és nincsenek olyan helyek, ahol szabadon és megfigyelés nélkül létezhetnének?
A film látványvilága is zavarba ejtő. Harsány és ripacs, nem egyszer bántotta a szemem a látvány. Roberts rózsaszín hajától kezdve az esküvői maszkig. A ruhák is… jaj.
Pedig a szereposztás ígéretesnek tűnt, és a Sundance Filmfesztiválon debütáltak. (Ahogy mondtam, ez a téma most nagyon megy.) De a film nem lett jó.
Csalódás, messze többet vártam, látványban és történetben is.
Paradise Hills - 5/2 látványra extravagáns, de a történet elég semmilyen és az üzenete is tipikus, túlnyomott.
