Pedig még csak meg sem néztem, hogy a színésznőnek milyen filmjei vannak. Véletlenül a majmok után találtam egy újabb filmet, amiben Freya Allan szerepel. Azt már előre elárulom, a kettő közül ez a gyengébb. Nem csak azért, mert láthatóan ez készült a kisebb összegből.

A történet hőse egy megárvult lány, aki elidegenedett apjától megörököl egy régi épületet. Iris még rendesen fel sem eszmél, amikor egy idegen már zargatja és sok pénzt kínál, hogy lemehessen a pincébe. Iris el sem akarja hinni neki, hogy ott van egy lény, akinek a segítségével lehet a holtakkal beszélni. Mivel Iris fő prioritása jelenleg, hogy anyagilag talpra álljon, bele is egyezik a túrába. Lesz is döbbenet, amikor a falon levő lyukból előjön egy ijesztő lény és valóban alakot vált, Neil anyját fogja közvetíteni.

Próbáltak kis thriller elemet is belevenni, mert elsősorban Iris barátnője, Katie rá akar jönni, mi ez a lény és hogyan lehet biztonságban lenni tőle. Vagyis, nyomozni kezd a ház története után, a lény és az előző tulajok után. Iris bevonása nem igazán sikerül, neki az lebeg a szeme előtt, hogy pénzt keressen. Ő inkább a Neillel történtek vonalán halad, mert persze az a történet sem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Neil nem csak egy gyászoló férj, aki el akar köszönni az autóbalesetben odaveszett feleségétől. De mire erre Iris rájön…

Maradjunk annyiban, hogy a természetfeletti és az emberi is veszélyezteti a lányokat. Pláne, mert Baghead mindenek felett szabad akar lenni. Beléjük lát, és észre sem veszik, miképpen játszik velük. Horrorként is el lehet adni, de ez a thriller vonal erősebb és jobban ki van dolgozva. Azt több oldalról meg tudják mutatni, hogy milyen nyomás alatt vannak, mennyire nő a feszültség és miképpen kerülnek egyre nagyobb veszélybe a barátnők. A nyomozás talán nem nagy szám, és amit egyes személyek kiderítenek, nem is ér össze egy embernél, de legalább a nézőnek meglesz a teljes történet. Hát, arra nem is gondoltam volna, hogy Baghead az, ami. Nem szörny, de azért azt nem lövöm le itt, hogy ki ő és miért van a pincében.

Horror. Leginkább azért, mert Baghead úgy néz ki, ahogy. Mint aki egy rémálomból szabadult. A kinézete, a mozgása, az egész helyszín. Elhagyatott, régi ház. Fekete-fehér fényképek a falon. Maguk a szertartások is ijesztők, ezek sötétebb színekkel lettek festve, mint egy sima szeánsz. Majd a halálesetek is jönnek szépen sorban, de nem véres horror lesz. Inkább ijeszteni akarnak, mint borzasztani. Annyira nem jön össze, de azt hiszem, annyi szellemes és szörnyes horrort láttam már, hogy elég magasan van az ingerküszöböm. Ez a közelében sem járt.

Nem ronda, de nem is egy látványhorror. Ami leginkább bejött, az a régi ház hangulata. Zenével is szépen aláhúzták az ijesztést, amikor a szereplők a pincébe merészkedtek. Mondjuk, olyan vezérdallama nincs, amiről egyből beugrana ez a történet, de nem is úgy van készítve, hogy sorozatot lehessen készíteni belőle. Spin-off előbb lehetne, de nem is járatom egyelőre ezen az agyam.

A meglepő, azért vannak ismert arcok is benne. Freya Allan szépen jön fel a The Witcher óta, és már emlegettem a majmokat, szóval ennél jóval nagyobb projektet is csípett már meg. De Jeremy Irvine személyében ha nem is sztár, de ismert színész játssza a feleségével beszélni akaró Neil-t. Különben ő kapta a nagyobb játékteret: neki volt egy másik oldala, válthatott. Allan simán kapott egy szerencsétlen sorsú lányt, aki makacsul ment a célja felé és nem sok szín volt magában a karakterben sem. Neil legalább rendelkezett egy sötétebb oldallal, nem csak a gyászolóval.

Egyszer nézhető, de azért nem egy franchise alapanyag. A kritikái rosszak, nekem annyira nem volt rossz élmény. De elég hamar elengedtem, hogy értelmes filmként nézzem. Plusz, mivel nem szerettem meg a szereplőit, nem bántam, ha Baghead sorban elkapta őket.