Kevés olyan film akad, amit annyira nem akartam szeretni, mint a Csokoládét.
Még kevesebb, aminek sikerül elérnie, hogy mégis imádjam. Ez ilyen volt.
A zenéje, a történet, az üzenete - műig az egyik kedvencem.
A zenéért Rachel Portmant lehet hibáztatni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
