Túlélésért küzdő, elemekkel harcoló, családi drámás.
William életében nagy szó, amikor a szüleinek sikerül befizetnie a tandíjat, és iskolába mehet. Bár egy szegény afrikai, földművelésből élő faluban él, a szülei arra tanították, hogy nem szabad ennyivel beérnie. Okos fiú, tanulnia kell, akár egyetemre is bejuthatna. Ám abban az évben a bajok csoportosan jönnek: a falu eladja a fáit, az 
esők elmossák a talajt, majd érkezik a szárazság, amikor semmi nem terem meg. Amikor a kormány felé fordulnak segítségért a helyzetet ecsetelve, verés és elnyomás érkezik válaszul. Éhezés tör ki, a napi betevőre sem, nemhogy az iskolára nem telik. Annie, William nővére bejutott az egyetemre, de tandíjra nem jut neki sem – a helyi egyik tanár pedig udvarol a lánynak. Bár az anyja arra kéri, tartson ki, nem csak feleség és anya lesz belőle, a lánynak komoly döntést kell meghoznia. Közben az öccsének támad egy ötlete van, amivel megmenthetné a falut. A szél energiáját használná fel, de ki kell dolgoznia, hogyan, és erről meg kell győznie a közösséget is.
Igaz történet alapján, bár nem egy nálunk is közismert történet alapján készült el ez a film. Egyszer volt, hol nem volt, egy reménytelen helyzetben levő közösség és egy fiú, aki az eszének köszönhetően megmentette a falut és jövője is lett. Egy olyan pozitív történet, ami inspiráció kellene, hogy legyen. Hiszen arról szól, hogy akármilyen lentről fel lehet jutni, ha az ember hajlandó nagyon keményen dolgozni érte.
A filmet nézve nem, de így utólag belegondolva, nem vagyok benne biztos, hogy jó, ha a kivételes egy történetét kapjuk, a mesét, ami a való életben is meg tudott valósulni. Mert William története egy kivételes eset, ami tele van pozitív üzenetekkel, de mi van a tucatnyi, vagy akár ezernyi másik történettel, aminek nem jutott happy end a végére? Vagy csak fáradt vagyok, korán sötétedik és rám tört a depresszió. Ami miatt hatásosabbnak éreznék egy olyan filmet, amiben nincs egy William, amiben a kormány ugyanígy tesz az emberekre, és a falu kihalna, mert mindenki éhen halna. Hagyjuk is, most túl sötéten látom a dolgokat.
Maradjunk annyiban, hogy a film pozitív üzenetekkel van tele, és nem csak azt ünnepli, hogy az emberi elme mire lehet képes, hanem a családról is inspiráló képet fest. Ahogy a mély szegénységben annyira közel vannak az emberek, annyira tudják egymást szeretni – egymásba kapaszkodnak, egymásért élnek. Van egy jelenet, amikor Agnes megpofozza a lányát – de még ott is érezni, hogy szeretetből teszi, jót akar neki, és hiába csattant el az a pofon, anya és lánya mélyen kötődik egymáshoz. Én el sem tudom képzelni, milyen lehet úgy élni, ahogy a filmben látottak szerint élnek rengetegen, és mégis boldognak lenni.
Nagyon korrekt a film építkezése. Nem csak annak a története, hogy William miképpen találta ki a szélmalmot és hogyan valósította meg, hanem ezt egy nagy keretbe helyezi el. Egy család, egy falu, de egy ország helyzete is ott van benne, átfogó képet tud adni.
Közben szórakoztató film is, amiben az ember akkor is szorít a fiúnak, ha az életből tudjuk – mert pl. Neten kicsit olvastunk a filmről, mielőtt belekezdtünk a Netflixen -, hogy végül minden jól alakul. Kisebb és nagyobb, közösségi és családi konfliktusok viszik előre a cselekményt, nem rohan, de változatos a film, aminek a malom létrehozása csak egy kis szelete, értelmesen kitöltötték a játékidőt a teljes film idejére.
Vizuálisan is kihozták belőle a lehető legtöbbet. A szegénységet, a mély reménytelenséget mutatják, de nem sokkolóan. Szinte azt mondanám, ízléssel. Látjuk, érzékeljük, mennyire rossz a helyzet – itt nem viccből eszik meg a dobon levő bőrt –, de nem undorítanak.
Chiwetel Ejiofor első rendezése volt, és az egyik főszerepet – az apát is ő játszotta el. Színészént nem először állapítom meg, hogy érti a dolgát, de rendezőként igen.
Le is igyekszem rázni a sötét hangulatom, ez tipikusan pozitív, erőt adó film. Kell ilyen!
A fiú, aki befogta a szelet - 5/4,5 példamese, de szépen elmesélve és bemutatva. Vannak, akiknek nagyobb bajaik vannak.
