Nyomozós, kosztümös, nőként boldogulós.
Miss Eliza Scarlet nem hagyományos nevelést kapott. Korán elvesztette az édesanyját, és főfelügyelő édesapja a saját szakmai tudását adta át a lányának, aki egy vacsorát sem tudna elkészíteni, de gond nélkül felsorolja a mérgeket és otthon van a különféle gyilkos praktikákban. Ebből akar megélni is, de a viktoriánus Londonban nem könnyű egy nőnek, ha nem akarja a feleség és anya szereppel beérni. Eliza nem akarja, így kikosarazza a kérőjét,
és édesapja halála után átveszi a magánnyomozói irodáját. Bár sok ügyfél sarkon fordul, amint kiderül, hogy a nyomozó egy nő, de akadnak, akik így is megbízást adnak neki. Apja egykori mentoráltja, a nyomozói székig jutó William Wellington nyomozó is rajta tartja a szemét a lányon. Bizonyos esetekbe bevonja, máskor ő nyújt segédkezet, hogy végül Eliza apjának gyilkosát és a rendőrségi korrupciót is leleplezzék.
Gyorsan el kell oszlatni egy tévhitet, ami elsőre az én kedvem is elvette a sorozattól. Az eredetiben Duke szerepel, amit a magyar címben lefordítottak hercegnek. Pedig Miss Scarlet nem egy herceggel kerül kapcsolatba, hanem egy nyomozó beceneve a Duke az őrsön, mert a vezetékneve Wellington. A Duke itt név, nem cím! A sorozat pedig kosztümös krimi, nem egy romantikus szerelmi történet, amiben a leányzó összejön egy herceggel.
Alapból nekem bejönne a koncepció, csak éppen nem sikerült igazán érdekes eseteket adni a nőnek. Nyomoz egy eltűnt örökösnő után, egy médiumos csalás ügyében és hasonlók. Hol van egy olyan ügy, ami megmozgatná a fantáziát?
Nem is igazán a krimi és a nyomozás viszi el a részeket, hanem az atmoszféra és a karakterek. Sokszor hangsúlyozva van, hogy Eliza milyen kivételes képességekkel rendelkezik, de mennyire nem tudja őket használni a neme miatt. Ami pedig ezért illene rá, neki nem tetsző ügy: Duke egyszer a szüfrazsettek közé akarja beépíteni, miközben Eliza a lebuktatásukon kell, hogy dolgozzon, mélyen egyet tud érteni a céljaikkal, bár az eszközeikkel akadnak fenntartásai neki is.
Könnyű belelátni, hogyan lehet ezt a filmet a női nem és elnyomásának kérdéskörébe bekapcsolni. Eliza tipikusan olyan nő, akit elnyom a környezete és a szokásjog, bár ő eléggé küzd is a korlátok és sztereotípiák ellen. Felemás sikerrel – van, aki mellé áll és támogatja, de a nagy egésszel szemben ritkán lehet sikerélménye.
Érdekes, hogy nem ez az egyetlen társadalmi kérdés, amit beleemeltek a történetbe. A nő udvarlója, aki az első részben a kezét is megkéri, a családi nyomásnak engedelmeskedne. Igazából neki csak álca lenne a házasság és egy eljegyzés: homoszexuális, amit a korban nem fogadnak el. Az angolok pláne, mindig emlegetem, amikor az egyik legnagyobb brit elmét, Turingot tönkretették ezen okból, de arról is lehetne mesélni, Oscar Wilde mit kapott a honfitársaitól ugyanezért. Ilyen szempontból nekem hihetetlen is, ahogy a sorozatban ezt a témát beleemelik. Túl rózsaszín a kép ahhoz képest, amit máshonnan ismerek.
De ez az egész sorozatra igaz. Ha valami komolyabb téma felmerül benne, kap egy rózsaszín szűrőt, ami könnyedebbé, emészthetőbbé és jobbnak tünteti fel a dolgokat.
Kedélyes ez a sorozat, amit nem feltétlenül díjazok egy krimiben. Igaz, ez kosztümös és családbarát darab, ami könnyen átfordulhat romantikusba. Duke és Eliza itt még csak civódnak és gyerekkori ismerősök is, de vannak nyomok, hogy ez a páros életképes lenne. Ha majd elkészül a 2. évad, nem lepne meg, ha elkezdenék romantika felé vinni a kapcsolatuk.
A kivitel elment, a szereposztás már furább. Phillips személyét öreglem a női címszerephez.
Sokkal jobb sorozatok vannak kosztümös krimi terén – pl. The Alienist – de könnyed zsánerben, női kosztümös kriminek elmegy.
Miss Scarlet és a herceg - 5/3,5 stílusos, de nem igazán izgalmas eseteket feldolgozó sorozat, érdekes castinggal.
