Orvosi kísérletes, emlékezetvesztős, cégpolitikai.
A Homecoming Program nem volt teljes siker, még a cég tulajdonosa is fel akarja számolni. A katonaság azonban még mindig lát benne fantáziát, és életben akarják tartani. A részvényesek ellen pedig Geist sem tud mit tenni. Az irányítás most a mélyből felemelkedett Audrey kezében összpontosul, aki egy átveréssel szerezte meg a pozíciót, 
és nagyon keménynek mutatja magát, de belül komoly kétségei vannak a saját kompetenciáit illetően. Egy másik nő egy csónakban tér magához, semmire sem emlékszik. A nevére sem. Ahogy a rejtély nyomába ered, rájön, hogy ő miképpen kötődik a Homecoming Programhoz és a vég vezetőségéhez. Mikor már tudja, mit akart tenni, hogyan került onnan ebbe a helyzetbe, átértékeli az egész korábbi tevékenységét és új szövetségeket köt.
Egy nagy irányváltást kaptunk a sorozatban. Nem csak azért változott a sorozat, mert Julia Roberts már nem szerepel – maga a történet és a Program közelítése más.
Az első évadban lentről láttuk az eseményeket: a katonákat, akik benne voltak a programban. A doktornőt, aki kezelte őket. Most viszont magasabb szintre megyünk, a vállalati nagykutyákhoz, akik irányítják az eseményeket.
Itt bőven vannak játszmák és hátba szúrások. Az egyik főszereplő, akit az első évadban szürke kis asszisztensnek ismertünk meg, most megmássza a ranglétrát. Már abban van valami izgalmas, ahogy a nő mutatja magát valamilyennek, miközben belül egészen más és teljesen máshogy éli meg az eseményeket, mint ami a látszat. Szimpatikus nem lesz tőle, meg sem kedveltem, de valamit az egész szervezetről már ez elmond.
Látszólag Jackie (akiről majd kiderül, hogy az igazi neve Alex) története a ’lent’ vonalat viszi tovább, de aztán kiderül, hogy ez a híd a két évad és a két nézőpont között. Alex a fentiek embere, aki az egyik vezetőnek igyekszik segíteni a maga módján. (Ebbe direkt nem megyek bele jobban, az évad előre haladtával tudjuk meg folyamatában, ki a nő igazán, ki volt, mit és miért csinált.) Megtapasztalja mindkét oldalt, és egyedi nézőpontot szerez a szerről, amivel a cég tovább akar dolgozni.
Összekötő kapocs még Walter is, akit nem hagynak nyugodni a történtek. Ő benne volt az első évadban is, most is fontos szerepet kap – nem, mint szereplő – hanem mint az események egyik mozgásba lendítője.
Különben Walter az egyetlen, akit egyértelműen pozitív karakternek lehet nevezni. Nem pénzre vagy javakra hajt, azt akarja, hogy az igazságot mondják el neki. Ő nem játszik mocskosan, és messze a legőszintébb karakter az egész filmben.
Talán még Geist karaktere érdemelne még egy esélyt, aki igyekezett megfelelően eljárni, és azon kapta magát, hogy a saját cégéből tették ki. Hárman kellenek ahhoz, hogy a végére valami gyökeresen mást tudjanak elkezdeni.
Nincs olyan karakteres színész az idén, mint tavaly. Janelle Monae kapta a legfontosabb szerepet, és szépen el is játszotta a két nőt: az eredeti Alexet, és aki később lett belőle. Az pedig a szerzők érdeme is, hogy meg tudták mutatni, hogy vannak olyan személyiségjegyek, amelyek akkor is megmaradnak, ha az embernek a teljes múltját kiradírozzák.
Az egészből az a csavar, az a rejtély hiányzott, ami az első évadban a helyzet ismerete nélkül meglehetett. Most is próbálkoznak rejtélyesebbé tenni a történetet, ahogy Alex története kiderül, de az már nem tud akkora hatással lenni. Túlságosan lehet sejteni a téma miatt, hogy egyes fordulatok mik lesznek.
Ennek ellenére elnéztem a sorozatot, és érdekelt, mire lyukadnak ki a végére. Nem volt olyan erős vagy egyedi, de hangulatos igen, és azért nem volt rossz az idősíkok keverése sem.
Homecoming - 5/3,5 a váltás érdekes volt, de nem látom az évad létjogosultságát. Bővít valamit a világán?
