Családi, szerelmes, zenés, érzelmeket meghalló.

Zoey elhivatott programozó, aki éppen most kap kinevezést csoportvezetőnek a cégnél. Mégsem tud felhőtlenül boldog lenni: az apja súlyos beteg. Érzelmileg nehezen megközelíthető, másokat nehezen megértő nő különben is. Minden megváltozik, amikor pont akkor bolondul meg az áram, amikor Zoey az MRI gépben fekszik és az agyát vizsgálják. Ettől kezdve Zoey énekelni hallja a környezetében élőket: csak ő, mintha dalban mondanák el neki, mit éreznek. Van benne áldás: apja már beszélni nem tud, de így Zoey megérti őt. Van benne bosszúság is: így döbben rá, hogy a legjobb barátja és kollégája, Max rég szerelmes belé. Ám a lánynak egy új munkatárs tetszik meg, az apját gyászoló Simon. Miközben Zoey próbálja rendbe tenni a saját dolgait is, az új képességének hála a körötte levők problémáit is átérzi és igyekszik túlsegíteni őket rajta.

A zenés sorozatok könnyen bevonzanak, és akkor is képes vagyok végignézni őket, ha már többet bosszankodom rajtuk, mint szórakozom. A Glee-t is végignéztem, pedig a végére már nagyon nem találta helyét az a sorozat.

A Zoey viszont kellemes meglepetés volt, és már alig várom a második évadát is. (Be van rendelve, vagyis nagy valószínűséggel el is fog készülni.) Szerettem a történetét is, a zenéit is, és a karaktereit is megszerettem.

Az alap egyszerűnek tűnik – hősnőnk a balul sikerült vizsgálat után dalban hallja mások igaz, akár még maguk elől is titkolt érzéseit. Így tudja meg, hogy a nagyon menő, lazának tűnő Simon milyen komoly lelki kínokat él át. Így tudja meg, hogy a legjobb barátja inkább csókolná, mint barátkozna vele. Eleinte nagyon szabadulni akar a képességétől, de aztán ráérez és maga is megszereti. A trükk az, hogy miközben minden részben felmerül a családi vagy baráti körében egy konfliktus, amit a dal segítségével megért és segít megoldani, a saját életét is elkezdni rendbe tenni és szorosabbá válnak a kapcsolatai. Kicsit átívelő, kicsit egy történetet mesél el a sorozat.

Szerettem benne, hogy mer drámai és fájdalmas is lenni. Nem csak olyan vidám dolgok vannak benne, mint a munkahelyi kavarások és ármányok, hanem bizony végignézhetjük, ahogy Mitch, Zoey apja belehal a betegségébe. Pedig nem ezt érdemelné, a sorozat egy már bántóan kedves és szerethető embert mutat nekünk, akitől a betegség lassan mindent elvesz. És ez mégis komédia, noha szembesülünk olyan jelenetekkel, mint a koporsó és sírhely kiválasztása, amibe majdnem belepusztulnak a szereplők.

De a szeretetet, az egymás iránti elkötelezettség fontosságát mutatják végig. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, amit a This is us hoz évek óta. Vannak tragédiák és fájdalmak, szenvednek is, de összekapaszkodnak, egymás átsegítik a dolgokon. Ahhoz, hogy a nagy boldogságot elérd, a nagy fájdalmat sem kerülheted ki.

Aztán, a zenék. Ismert slágerek sora, és nem tátognak, mint egy másik sorozatban. Itt bizony mindenki maga énekel, és voltak is meglepetések. Peter Gallagher kapcsán pl. eszembe nem jutott volna, hogy ilyen hangja van. Egyesek különben is énekes színészek, mint Max, vagyis Skylar Astin. Az ő produkcióik a legjobbak, de a nem éppen muzikálisak, mint Lauren Graham, is igyekeznek. A koreográfiák meg végig jól sikerültek.

Itt nincsenek negatív hősök sem, mindenkit meg lehet szeretni és drukkolni nekik az életük különböző területein. Szeretettel, örömökkel és bánattal teli, zenés sorozat. Bejött!

Zoey’s Extraordinary Playlist - 5/4,5 zenés sorozat hiányom volt, ez mellette még szívmelengető is, néha fájdalmas is.

Zoey's Extraordinary Playlist (NBC) Trailer HD - Jane Levy musical drama series - YouTube