Kiskamaszos, titkokat őrző, zenélő, barátkozós.
Emily 14 éves, és van egy érdekes vállalkozása a környékbeli gyerekeknek. A lány titokőr: 50 centért bárki titkát meghallgatja és megőrzi, ad tanácsot a konfliktusaikra és őrzi a tönkretett dolgokat, pl. a levert tányérok, szétszakadt nyakláncok maradványait. Most azonban változásokkal teli időszak elé néz: a tehetséges 
hegedűjátékos lány felvételire készül, és az anyja hamarosan gyermeknek ad életét. A szomszédba pedig új lakók költöznek. A 12 éves Philip gyorsan lesz a lány barátja, és igyekszik nélkülözhetetlenné tenni magát – hátha akkor Emily beéri vele is, és nem a helyes, 15 éves bátyjával, Daviddel akar randizni. A felgyülemlett titkok azonban kezdenek elszabadulni, és amikor Emily feje felett összecsapnak a hullámok, el kell gondolkoznia arról, jó taktikát talált-e ki a titkoknak, legyenek azok a sajátjai vagy a környékbeli gyerekeké.
Van abban valami érdekes, amikor az ember olyan filmet néz, amelynek a gyereksztárjai mára felnőttek, még filmeznek és össze lehet vetni, miből lett a cserebogár. Normál esetben a színészeket hagynám a végére, de ebben a filmben az volt számomra a legizgalmasabb, hogy a két főszereplő ma is aktív, és bírom is őket. (Ráadásul egyikről sem tudtam eddig, hogy gyerekként kezdtek filmezni.)
Rachel Evan Wood lett Emily, és döbbenetes, mennyire hasonlít magára a színésznő, és még a mimikája is megmaradt. Nem egy tipikus Wood arckifejezést szúrtam ki ebben a filmben, és jól is szórakoztam közben. Azért tegyük hozzá, hogy Emily lényegesen egyszerűbb és pozitívabb karakter, mint Dolores a Westworld világában, vagy Mildred Pierce lánya. Alapvetően a helyes szomszéd lány kategória + a hegedű. A mosolygós, kedves Emily mellett a szenvedőt kellett eljátszani, és meg is oldotta a színésznő.
A másik, Philip, vagyis Michael Angarano. Ő a kevésbé sikeres kettejük közül, de eléggé rákattantam a Dollár, kanna, szerelemre, hogy megjegyezzem a nevét is. Itt még kevesebb a komikusi vénája, de a lelkes kissrácot a szomszédból simán hozta. A bátyját játszó szépfiú lényegesen gyengébb alakítást nyújt – ő csak eye candy tudott lenni.
De akkor a film! Pozitív üzenet a kamasz nézőknek: pipa. Ma is, a film idejében is áll, hogy a titkok elválasztanak, és akik igazán fontosak egymásnak, azoknak meg kell tudni beszélni a dolgokat. Mivel gyerekfilm, sok poén abból jön, hogy egyes gyerekeket miket titkolnak és milyen gyerekes balhéik vannak. Az egyik kislány minden macskát összeszed, és dugdossa őket a szobájában. Van egy kissrác, aki alagutat akar ásni Kínába. Hasonlók. De ott vannak a komolyabb kérdések is, amelyek miatt Emily is belátja, hogy nem az a megoldás, hogy elhallgatnak dolgokat, hanem, hogy elkezdenek beszélni és érdemben kommunikálni.
Szerettem a zenés vonalat, ahogy Emily már ennyi idősen küzd a céljáért. Szépen egészíti ki a történet többi cselekményszálát, és ezzel is érettebbnek mutatja a lányt a koránál. Pedig, gyerekkarakter, akinek most jön az első szerelem, és a kisebb testvér miatti trauma.
Nincs a történetben egy negatív szereplő sem, legfeljebb pár megtévedt gyerek. Ok, az akkor is vicces, amikor egy félreértett tanács miatt az egyik 10 év körüli felfedezi, hogy élvezi, ha bolti szarka lehet. Ami meg nem egy pozitív dolog… De akkor is! Itt nincs negatív figura, sokakat meg lehet kedvelni és mosolyogni rajtuk. Jó fej szülők, helyes gyerekek, kisebb és nagyobb csibészségek…
Számomra kellemes szórakozást nyújtott, és egy este jókat mosolyogtam a filmmel.
Ajkamon lakat – 5/4 kellemes kis gyerekes komédia, pozitív üzenettel. Plusz: mennyit változtak a színészei az évek alatt…
