Monica képtelen összeszedni a 120 eurót, ami kellene a szintetizátor bérlésére és a buszjegyre a várhoz, ahol fejeseknek zenélhetne. Pedig próbálkozik kölcsönt kérni, és a környék ügyeskedőjének is besegít az egyik simlis ügyletében.

A szomszédjuk hazautazik Lengyelországba, és a lányt kéri meg, vigyázzon a lakására. Monica ekkor sző egy új tervet: a nagymamáját átviszi oda, és az anyjának eltorzított hangon üzenetet hagy: 500 euró, vagy nem látja többet az anyját. Jolanta kétségbe is esik, a rendőrséghez fordulna, de egy barátnője lebeszéli. Akkor átkutatnák a házat, és a nőt leszámítva mindenki nagyban lop a halüzemből, ahol dolgoznak.

Jolanta sem tud kölcsönt kérni, így ő is lopni kezd a gyárból. Monica erre szégyelli el magát, és vinné haza a nagyit. Az anyja rajtakapja, és nagyon kiakad. Kizárja a lányt a házból, még a zárt is lecseréli. Monica a szomszéd lakásban sem tud tovább maradni, hazatér a tulaj a kisfiával. Bolyong, de az anyja 2 nap múlva megenyhül. Még a pénzt is odaadja neki a fellépésre és a buszjegyre.

Monica a nagyanyjával megy el a fellépésre. Ott sokként éri, hogy a vár igazából egy öregek otthona, ahol súlyosan leépült öregek vannak. Az úr, aki meghívta, itt ápolt. Újabb fájdalmas pont, amikor kiderül, hogy zongorájuk is van, nem kellett volna a szintetizátor bérlésére sem pénzt szereznie. Játszik nekik, majd a nagyijával mennének haza.

A nagymama megint nekiindulna a tengernek, Monica most hagyja neki.