Mesterséges intelligenciás, háborúzó, terroristát megállító.
Thomas Harp kiváló drónpilóta, de olyan döntést hoz, ami miatt bíróság elé kell állnia. Kilőtt egy járművet, ezzel két emberüket is feláldozva, hogy megmentse az osztag többi részét. Noha parancsot kapott, hogy várjon – az osztag még megpróbálta volna kimenteni a két emberét. Thomas így a valódi harctéren találja magát, ahol Leo 
mellé osztják be. A férfi csak látszólag ember: egy MI, szintetikus ember, akinek egy feladata van. Elfogni és megállítani a terrorista Kovalt, aki közel került atomfegyverek megszerzéséhez. Harp összedolgozik Leóval, egyre közelebb kerülnek a célhoz. Ám a férfinak rá kell döbbennie, hogy félreismerte Leót. Jót akar, de amit a célért megtenne, nem olyasmi, amivel Thomas együtt tudna élni. Vajon van ideje helyrehozni a hibáját?
Kedvem lenne a kicsit gúnyos énemet elővenni, és arra írni poénokat, hogy Amerika Kapitány pajzsának megöröklése hogyan próbál akciósztárt faragni Anthony Mackie-ből. Pedig én annyira nem is vagyok a színész ellen, mint páran az Altered Carbon 2. évada után.
De ez egy másik történet, egy kortárs háborús dráma, némi sci-fi elemmel. Az alapkérdései olyasmik, amelyet sokkal komolyabb filmek és színészek már feldolgoztak. A drónokkal való háború, ahogy a gyilkolás személytelen lesz és egy videójátékra kezd el hasonlítani. A főszereplő, Thomas nem vett részt harci bevetésen, csak a drónt irányítva, otthonról és biztonságban. Neki az nem élet-halál kérdés, távolról és hideg logikával nézi át a dolgokat. Neki megengedhető két élet feláldozása, ha azzal megvéd 30 másikat.
A másik főszereplő, Leo ugyanezt a gondolatmenetet használja, csak sokkal nagyobb kivitelben. Ő nem egyetlen harci helyzetre, hanem az emberiség háborúit akarja hasonlóan lezárja. Feláldozni 2-5 milliót, hogy 300 milliót megmentsen. A film arra igyekszik ezzel rámutatni, hogy amint kivesszük az emberi tényezőt és érzelmeket a hadászatból, semmi nem akadályoz meg minket, hogy tömeggyilkossá váljunk. Mert papíron eladható, hogy kis áldozattal megmentsük a nagyobb közösséget. De mikortól veszik ezzel az oda az emberség?
A gond az, hogy ezeket leginkább a film eseményei mögé láthatjuk bele. Elsősorban akciófilm, és nem moralizálnak a szereplők. Ha mégis megteszik, felszínesen és nagyon gyerekesen teszik, így a különben komoly téma ebben a kivitelben gyerekesnek és felszínesnek hat, aminél többet érdemelne.
Ha csak az akciónál maradunk, akkor már nagyobb kérdőjel, milyen is ez a film. Ez az a zsáner, ami annyira nem tud lekötni. Lövöldöznek, autóval üldöznek, robbantanak. Nekem egybefolyt, és nem maradt meg olyan jelenet emléke sem a fejemben, amire azt mondanám, hogy annyira jól nézett ki, hogy megjegyeztem. Sima lövöldözős film, amiben csak az ad pluszt, amikor Leo MI létével játszanak el kicsit. Túlzásba nem viszik és magyarázatot sem kapunk, de sokat elmond, hogy leginkább az maradt meg a fejemben, amikor Thomas rádöbben Leo mesterséges ember voltára, mert látja, ahogy a bőre áttetsző lesz, és alatta a gépi technológiát. Az korrekten festett, ha arra nem is jött válasz, hogy lehet a bőr áttetsző – innen már csak egy lépés lenne, hogy Leo láthatatlanná is válhasson.
A karakterek is egyszerűek. A már említett morális kérdés mentén szerveződnek, hogy jónak – emberinek, vagy rossznak, vagyis embertelennek látjuk őket.
Mackie a film sztárja papíron, és komolyan fájt az a jelenet, amikor azt ecsetelte, miért ő az amerikai katona plakátarca. Ahogy már említettem, ide jöhetne az Amerika Kapitány poén.
Halálos harcmező – 5/3 akciófilmnek elmegy, tévés szinten nézhető. A filozófiája gyengébb, Mackie is.
