Jogokért küzdő, szépségversenyes, változást sürgető.
1970, Anglia több téren is érdekes korszakot él. Változás van a levegőben, de ennek nem mindenki örül. A nők elkezdenek kiállni a jogaikért, és egyre több az egyenjogúsági mozgalom. Sally a történelem tanszékre akar bejutni, de találkozik radikálisabb módszerekkel küzdő lányokkal, és lassan ő is arra az útra lép, hogy többet 
akarjon, fel mer szólalni is. A Miss World választás, ami itt lesz Londonban, olyan lehetőségnek tűnik, amikor a nők elmondhatják, hogy elég a szexizmusból. Közben érkeznek a lányok is, a világ minden feléről, hogy megmérettessék magukat a szépségversenyen. Van, akit a pénznyeremény motivál, mások viszont ezzel akarnak példát mutatni és változást elérni. Hogy lehet az, ha azt mondják, itt nem csak a külső számít, miért nem nyert még soha fekete lány? Jennifer hiszi, hogy ez változhat, és ezzel valóban el lehet érni többet.
Lehetne ezt a filmet szórakoztató alkotásként is nézni, de úgy nem sok örömem telne benne. Vannak benne poénok, és korrekten meg is csinálták, de ebben sokkal több van, mint egy szimpla komikus elemekkel is bíró angol filmben.
Ezt a filmet azért tudtam szeretni, mert intelligensen beszél olyan témákról, mint a szexizmus, a nemek közti ellentétek és a rasszok közti ellentétek. Haragszom a femináci filmekre, szerintem többet ártanak, mint használnak. De szerencsére vannak olyanok is, mint a Rendbontók, amelyek mögé fel is lehet sorakozni. Külön jó benne, hogy még azt is meg tudták oldani, hogy egy igaz történet alapján nézőpontokat állítsanak szembe, és több problémát felvessenek.
Sally küzd azért, hogy nőként ne tekintsék alsóbbrendűnek. Olyan iskolába verekszi be magát, ahol nem jellemző a női diák. A házassága nem volt jó, elvált – de nem férfigyűlölő, van egy stabil kapcsolata és szerelem az életében. Ő lesz az, aki intelligensen terelni kezdi a lányokat, hogy ne drasztikusan, de hathatósan felhívják az ügyükre a figyelmet. Feminista, de jó értelemben. Miközben a film azt a kérdést is fel meri tenni: hogy fér ez össze a hagyományos szerepekkel, melyek nőiek? Hiszen Sally anya is, akinek a kislányáról gondoskodnia kell.
Jennifer történetén keresztül egy másik kérdés jön be: a rasszizmusé. Ő azzal akar ez ellen küzdeni, hogy a szépségversenyen áll helyt. Hogy lássák, fekete lányként is lehet nyerni, és valakinek lenni.
Az egyik kedvenc jelenetem volt, amikor ez a két nő egyszer beszélget, és mindkettő el tudja mondani, mit akarnak elérni. Mindkettő fontos, és mindkettő meg van támasztva a filmben, miért kell. Hogy lehet az egyiknek a szépségverseny mindaz, ami ellen küzdeni kell, míg a másiknak ez az esély, hogy változtasson.
Nem egy mozgalmas, izgalmas film, de annyira okosan kezeli ezt a két témát, olyan jól megfogja a két hősnője karakterével, hogy nekem eladta.
Hozzá jön, hogy remek színészek kapták a mellékszerepeket és teszik szórakoztatóvá a történetet a komolyabb mondanivaló mellett. Keira Knightley és Gugu Mbatha-Raw mellett láthatjuk Greg Kinneart, Rhys Ifansot vagy éppen Lesley Manville-t. Nekem ő volt az egyik kedvencem – ahogy egy-egy mosollyal, egy-egy arckifejezéssel kifejezett egy egész életutat, a férjével való összetett kapcsolatát.
Jól néz ki a film, jól megragadja a 70-es évek elejének hangulatát, mint a The Crown.
Úgyhogy, nekem elsősorban nem szórakoztató volt, de valamennyire az is. A lényeg: tetszett.
Rendbontók – 5/4 talán nem izgalmas, de fontos témákat feszeget, és tetszett, ahogy több nézőpontot mutat.
