Kamaszos, egyenló jogokért küzdő, iskolai.

Vivian 16 éves kamasz, aki gyerekkora óta Claudia legjobb barátja. Ketten elegek egymásnak, elvannak a maguk világában, aminek még Vivian anyja a része, aki a válása óta egyedül neveli a lányát. Ám új lány érkezik az iskolába, éppen az előtt, hogy kihirdetnék a lányok listáját. Lucy már nyitányként nem hajlandó elviselni, hogy az iskola menő sráca, Mitchell beszóljon neki. Az is sérti, hogy mennyire természetes, hogy a lányokat simán beskatulyázzák a külső alapján. Vivian felfigyel rá, segíteni akar és az anyja régi történeteit alapul véve kitalál egy módszert. Magazint ír, a Moxie néven, és kimondja, amit zavarónak találnak az iskolában. A lányok felkapják, és lassan kis mozgalom szerveződik. Vivian élvezi, hogy együtt dolgoznak, de nem kell felfednie magát. Lucy nagyon jó barátja lesz, és a nyáron nagyot nőtt Seth lassan több lesz a számára barátnál. Ám lehet, hogy mindez kevés az igazi változáshoz, miközben a lánynak nem egy konfliktusra megoldást kell találnia.

A Netflix jó érzékkel találja meg azokat a regényeket, amelyekből korrekt ifjúsági filmet tud készíteni. Talán a 13 okom volt a kezdet, de aztán jöttek a filmek is. A fiúknak sorozat, a Kissing Booth és társaik. Az utóbbi kettőt még többre is értékelem filmen, mint az irodalmi nyersanyagukat. (A 13 okom első évada még korrekt, azt kár volt folytatni, az rontja le.)

Jennifer Mathieu regénye a Moxie alapja. A Netflix pedig ugyanazokkal a módszerekkel nyúlt bele, ahogy a fentiekhez is. Megtartotta az alapokat, de olyan irányba mozdította ki, hogy szórakoztató kamaszfilmnek jobban el lehessen adni. Mivel ennek jobban szerettem az alapanyagát, érzékenyebb lettem arra, amit variáltak.

Az olyasmik, hogy itt lány az új tanuló, aki miatt Vivi hangot keres magának, míg a regényben Seth az új fiú, aki nagyon más szemléletet hoz az osztályba, mint ami addig uralta a texasi városkát, nem is lényegesek. Vagy: itt Vivi apja elhagyta a családját, míg a regényben elhunyt. (Vagy lássam bele, hogy így még egy negatív férfi alakot tettek a filmbe? Egy szerethető apakép helyett egy szemét, mert a férfiak apának is azok. Szélsőségesebb így.) Az viszont már feltűnt, hogy sarkítanak a tettekben, következményekben és a karakterekben.

Itt igazgatónő van, míg a regényben férfi vezette az iskolát, akinek Mitchell a gyereke volt. Ha már Mitchell: a regényben még nem erőszakoló volt, csak előkészítették a folyamatot, hogy ha továbbra is mindent elnéznek neki, az is lehet belőle. A regényben így arányban voltak a tettek és a büntetések, a filmen viszont elvesztek az arányok. A fiát mindig fedező, pasi igazgató kocsijára kiragasztani a matricákat, ok. Ő képviselte a lányok elnyomását. Nem volt értelme nőre cserélni az alakját. (Maximum annyi, hogy több a női szerep benne, de itt pont nem volt értelme variálni.) Mert Mitchell megfékezése a regényben ok, de a filmben súlyosabb dolgot kellene kapnia, mint egy igazgatói figyelmeztetést. Elcsúszott az arány.

Az viszont okos húzás, hogy a főszerepet ismeretlenebb színészek kapták, míg mellékszerepben hoztak be olyan színészeket, akiket fel lehet más ismerni innen-onnan. A Netflix szépen tanulja a Disney példáját követve építeni a maga színészeit. Azon meg nem kell meglepődni, hogy huszonévesek játsszák a 16-17 éveseket. Rég így megy ez.

A regény üzenete talán jobban meg volt fogva, itt szélsőségesebb az is. De attól még áll: egyenlőséget! A filmen nem csak a nemek között, de a rasszok között is.

Itt egyértelműen a regény volt a jobb, üzenetben és történetben is, a filmet könnyebbé tették annál. Az viszont tetszett benne, hogy alulról miképpen lehet valami mozgalmat elkezdeni.

Moxie – 5/3,5 az eredeti történetét tipikusabb kamaszfilmmé, szórakoztató filmmé tették kis plusszal.

https://www.youtube.com/watch?v=64U8W14wlss