Túszejtős, tévés, figyelmet felhívó.

A lengyel televízióban az év utolsó vetélkedőjét forgatják, majd jön az elnöki beszéd és a tűzijáték szilveszterkor. A rutint egy betörő fiatalember zavarja meg, akinél pisztoly van és túszul ejti a biztonsági őrt és a kvízshow háziasszonyát, Lenát. Sebastian egy beszéddel készült, de amint belekezd, a csatorna megszakítja a közvetítést. Ő kiborul, és vissza akar kerülni az élő műsorba. Közben odakint már kész a riadókészültség: érkezik a rendőrség és egy túsztárgyaló. Miközben az időt húzzák, Sebastian próbálja kitalálni, mi legyen a következő lépése. Még a két túsz is próbál segíteni neki, ahogy felmérik, hogy kintről nem várhatnak segítséget és eszük ágában sincs élőben adásba engedni a fiút. Csak akkor gyorsulnak be az események, amikor Lena felhívja a konkurenciát és kész eladni a fiú műsorát, amennyiben interjú lesz, nem monológ.

Gyanúsnak kellett volna lennie, hogy filmfesztiválos film. Ugyan a rövid tartalom alapján érdekes thrillernek tűnt, a végeredmény valami egészen más. Dráma, némi kiszólással a korunknak, de amit egy történetben szeretnék, az egyszerűen nincs benne.

Sebastian bejön, elfoglalja a stúdiót. Végig azt vártam, hogy kiderüljön, mi az, amit igazán akar. Van egy beszéde, ott van papíron, szorongatja. Mennyit hallunk belőle? Az első mondatot, még a legelején, amikor betört és mielőtt rájött, hogy már el is vették tőle a műsoridőt. Annyira vártam végig a poént, hogy mi ilyen fontos neki…

Abban is lehetett volna feszültség, hogy miképpen igyekeznek a kintiek megoldani a helyzetet. Csak éppen mindenki annyira hasznavehetetlennek érződött, hogy egy elnyújtott szerencsétlenkedés lett az egész. A tárgyaló annyira csak az időt húzta, hogy elegem is lett belőle. Sebastian, akinek meg volt kurázsija kitalálni, hogy jusson be és legyen túsza is, átment teljesen naiv figurába. Mindet elhitt, amit csak mondtak neki. A túszokon sokkal jobban látszott, hogy ők értik, mi és mi nem történik kint.

Nem is lett értelme az egésznek, csak szenvednek egy semmitmondó befejezésig. Nem tudjuk meg az indokokat, és simán vége is az egésznek. Egy poén volt benne, amin azért gúnyosan elmosolyodtam. Nyomorult Sebastian, aki csak el akart mondani valamit, nem kerülhetett adásba. Amint rákerült a bilincs, valósággal a képébe másztak a kamerával és közvetíteni akartak. Kifejezetten irritáló volt.

Külsőségeiben is semmilyen, szinte színházi darabnak is elmenne. A helyszín a stúdió, ás végig ott követjük az eseményeket megosztva a túszok és a túsztárgyaló helyiségei között a játékidőt. Olcsó lehetett, és díszlet igény sem volt, simán bemehettek egy stúdióba.

Mivel nem tudjuk meg, Sebastian miért csinálta ezt az egészet, a karaktereket is üresnek éreztem. Lena volt az egyetlen, aki valami színt kapott. A profi színésznő, aki nem esik ki a rutinból és megőrzi a hidegvérét. A többiek meg simán szerencsétlennek látszottak és nem olyan volt a cselekmény, hogy bármit is megtudjunk róluk.

Nem is igazán volt feszültség, mert Sebastian ugyan sokat lóbált a pisztolyt, de ő maga sokkal ijedtebbnek tűnt, mint bárki, akire ráfogta. Én nem hittem el, hogy képes lenne bárkinek is ártani. Az apjával közös jelent is olyan… felesleges és semmilyen.

 Egyszerűen nem találtam semmit a filmben, ami tetszett volna. Irritál, hogy nem tudom, mit akart Sebastian. Nem voltak szimpatikusak a szereplők, és izgalom se volt a filmben – legfeljebb némi mű feszültség. Ezt csak végigszenvedtem.

Főműsoridőben 5/1,5 egyetlen utalást bírtam benne, különben semmi értelme az egész filmnek. Hol a poén, vagy valami?

Főműsoridőben (Prime Time) | új film | szinkronos előzetes - YouTube