Erdőn átkelő, veszélybe sétáló, családos.
Fanny boldog kislány, akinek a feje tetejére áll az élete, amikor az apja elhagyja a családját egy másik nő miatt. Az édesanyja elvágja a volt férje és a lánya közt is a kapcsolat lehetőségét. A kislánnyal vidékre költözik, egy erdő mellé, közel a nagyanyjához. A kamaszodó lány itt is talál barátokat, noha az apja hiányzik neki. Megismer egy 
ornitológust, akiről titkon azt hiszi, ő az édesapja. Összebarátkozik egy Nicolas nevű fiúval, akivel a városról álmodnak. A nagyanyjához tett utakon pedig egy farkas elegyedik szóba vele, aki nem csak varázsvirággal ajándékozza meg, de egy titkos fához is elvezeti. Fanny, akit az anyja piros ruhákban járat, nem is sejti, hogy a barátjának gondolt állat milyen terveket szövöget titokban róla.
Legszívesebben tennék ide egy nagyon nagy kérdőjelet. Mégis, mi volt ez? Szeretem a mese átgondolásokat, tegyék csak át modern környezetbe! Van olyan sorozat, ami pont ezt játssza meg és a mesét csak alapnak használja.
Ez a Piroska és a farkas azonban ez is, az is akar lenni. Nem egyszer az jutott eszembe, hogy egy nagy példázat az egész. Nem mese, nem meseátdolgozás, hanem egy mese alapú szerzői film. Túl sok benne a furcsának tűnő beállás, színhatás.
Ahogy felsejlenek dolgok, amelyek elférnek a cselekménybe, de mintha többek is akarnának lenni. Mint a virág, amelyben a lány arcokat lát meg. Amikor Fanny belenéz a folyóba, és saját magát látja későbbi életszakaszokban: meglátva magában a nagyanyja és az anyja vonásait is. Vagy a vége, amikor már ott van a városban, vörösben a lány, és az ablakon át látja a farkast az utcán – noha az erdei állat arra már agyon lett lőve, a mágia megszűnt. Nem is igazán farkast jelent már ott, hiába az állat fut az emberek között. Inkább azt mondja, hogy ragadozók ott is vannak, és ha nem is farkasnak néznek ki, úgy vadásznak a lányokra, mint azok. Túlmutat magán, de nem volt mindig kedvem megfejteni a látottakat.
A színek is nagyon tudatosan vannak használva. Fanny színe egyértelműen a piros: a hajáé, a ruháié is. Van olyan jelenet, amikor fürdik – azt is pirosban. Az anyját fehérbe öltöztették. Az ornitológus hasonlóan szürke, mint a farkas. Van egy jelenet is, amikor farkasszemet néznek egymással és a farkas fogja menekülő. Utána el is gondolkoztam, hogy ő is nem-e egy emberbőrbe bújt farkas, aki az anyán keresztül jut közel a családhoz, de a végére már ő van a mesebeli vadász szerepében. Vagyis, jut nekem egy újabb kérdőjel: mi volt az a farkassal szemezős jelenet?
Azzal is elvoltam, hogy próbáltam rájönni, mennyire eredeti az állat, amit látunk. A környezet nagyon mű: a varázsfa, a virágok. Papír és műanyag, de nagyon látványosan. A farkasnak viszont vannak olyan megmozdulásai, hogy hajlamos lennék elhinni, hogy igazi. Vagy csak egy nagyon jól sikerült kitömött állat? Nem tudom. Ami biztos, hogy azt kifejezetten zavarónak találtam, amikor perceken át azt kellett néznem, hogy mindenért vicsorog. A szöveget alámondták, de húzta fel az ínyét és morgott a film egy jó részében.
A történetben sok a lyuk, amivel nagyon nem tudtam mit kezdeni. A nagymamának olyan, mintha varázserő is lenne a birtokában. De érezni feszültséget az otthon maradt asszonyok és a gyerekével visszatérő anya között – de miért? Az is olyan kurta-furcsa, hogy mi van az ornitológus és az anya karaktere között. Még lehetne gyűjtögetni ezeket, a film fele csak lóg a levegőbe – ezeket nem is bírtam benne.
Nem gyerekmese, de nem is egyszerűen mese átdolgozás. Marad a kérdőjel.
Érdekeség: magyar rendezőnő – Mészáros Márta filmje. Ettől mondjuk nem tetszett jobban, és nem is értem, miért tették bele a Mesék mindenkinek válogatásba.
Piroska és a farkas – 5/2 a művészi elemek többé teszik egyszerű feldolgozásnál, de nem volt kellemes nézni.
