Házassági engedélyért küzdő, tündért kutató.

Hosszú ideje nem esett az eső, és a környéken az emberek egyre jobban elszegényednek. A lenti területeket korábban megszerző Iven gazda megtalálja ebben a helyzetben is a számítását: a szomszédoknak drágán adja a vizet és a takarmányt, lassan még több földet megszerezve. Az egyik adósa, az özvegy Stine történetét az elalvó esőtündérről mesének tartja és kineveti. Még fogadást is ajánl: az asszony fia, aki rég udvarol a lányának, megkapja a beleegyezését a lánykéréshez, amennyiben sikerül másnap estig felébreszteniük az esőtündért és újra esni fog. A szerelmes lány kap is az alkalmon, szerelmével útra indulnak egy örökölt palack mézborral és Stine történeteivel, miközben egy tűzmanó igyekszik gáncsolni őket, hogy a neki tetsző, forró időjárás maradjon a világban.

A Klasszikus mesék sorozat részét képezi ez a mese. Műmese, vagyis nem népmese volt az alap, hanem egy jegyzett mese. Ez különben a végeredmény tekintetében nem fontos, csak mutatja, hogy nem csupán a Grimm meséket dolgozzák fel a németek, ha a legtöbb ilyen sorozatba bekerülő mesefilm alapja Grimm mese volt is.

A népmesék klasszikus cselekményszálaiból áll össze a történet, vagyis valamilyen formában a mese minden eleme ismerős lesz. A gazdag lány és szegény fiú egymásba szerelmesedése, hogy próbát kell kiállni, hogy a páros egymásé lehessen. A természetfeletti segítők és akadályozók megjelenése. Ha nagyon belemerülők, még a révész karakterének is megvannak a gyökerei – a görög mitológiában is révész vitte át az embereket, csak itt nem a halálba, hanem a tündér kertjébe kell átjutni.

Mégsem unalmas, egy mesében ezeket várja az ember és mindig vannak azért olyan részek is, amelyek saját elemek és egyénibbé teszik a történetet. Ahogy itt pl. a párnak szét kell válnia a folyónál: a lánynak kell mennie énekszóval ébreszteni a tündért, míg a fiúnak a révész csónakját kell javítania, hogy majd visszajöhessen a folyón át a párja. De új elem az is, hogy Iven gazda minden kapzsisága ellenére sem lesz negatív karakter. Ő fel tudja azt ismerni, hogy a lánya személye és szeretete fontosabb, minthogy a férjhez adásával a vagyonát próbálja növelni. A végére ő is segíti a párt, és az esküvőt akkor sem ellenezné, ha a fiatalok elvesztenék a fogadást és nem eredne meg időre az eső.

Rövid meséhez képest a karakterek kapnak színek, leginkább a gazda, akinek egy kis személyiségváltozása is lesz. A többiek maradnak önmaguk és jellegzetesek. A szép lány és fiú, akik kedvesek is, dolgosak is, és nagyon szeretik egymást. A jólelkű, dolgos anya. A manó, aki igazából jól elvan magában, dalolgat és élvezi a meleget. Ő sem egy kifejezetten gonosz karakter, inkább humort építettek az alakjába, és csak azért áll a fiatalok útjába, mert a tűz nem bírja az esőt.

Felnőtt fejjel mosolygós mese, olyan kedves. Van benne humor, de érezhetően a kisebbeknek készült a történet és nem felnőtt nézőkre van szabva a világképe és a poénok sem.

A látványvilága az ilyen mesékben megszokott. Kicsit olyan, mintha egy színpadi mű jelmezeit szedték volna elő. A környezet igazi, benne az emberek annyira nem valósak. A természetfeletti lények lehettek volna sokkal mesésebbek, a tündért sikerült legkevésbé eltalálni. Se nem látványosan szép, se nem fiatal, még csak a ruhájával sem emelkedik ki az átlagból. Simán alvó, középkorú nőnek lehet nézni, nem tündérnek. A tűzmanó ruházata is csak színeiben idézi fel, hogy ő mágikus teremtmény.

Azt kicsit sajnáltam is, hogy most nincs kastély, csak egy falu.

A sorozat kellemes meséi közé tartozik, de azért a legjobb részek közé nem sorolnám be. Gyerekkel simán nézhető.

Az esőtündér – 5/3 a mese része aranyos, gyerekekhez illő, de nem buta a humora. Nekem azért gyerekes.

https://www.youtube.com/watch?v=UQOMcDoiiSk