Azt nem fogom tudni megválaszolni, miért kellett ez a folytatás. Pláne, ilyen történettel. De itt van, gyerekfejjel némileg talán élvezhető is.

Az én benyomásaim nagyja az volt, hogy értelmetlen és jórészt fárasztó az egész. Kezdve azzal, hogy kb. nulla értelme volt annak, hogy Max megint vérfarkas akar lenni. Ok, rendes gyerekként hozza a kockák tipikus jellemzőit. Vagyis: okos, de szerencsétlen. Ő az, aki tényleg hasra tud esni a saját nadrágjában. Vérfarkasként az állapota alapból adott tiszteletet, ami most nincs meg. De azért nem működik, mert hiába lesz megint vérfarkas, nem jönnek azok a dolgok, amiket ettől várt. Hogy is tartja a mondás? Menekülhetsz, de a gondjaid akkor is viszed magaddal?

A család többi tagja is hasonló helyzetben van, annyi különbséggel, hogy ők a kisfiúval ellentétben nem a szörnnyé válásban keresnék a megoldást. Nem is igen tudták megfogalmazni, hogy kinek mi a baja. Talán Fay esetében érthető, hogy nem tudja, miképp legyen tovább. Továbbtanuljon, dolgozzon, mi akar lenni? Nem is örülnek, amikor Max varázslata az egész családot szörny alakba ragadja. Nem is működik, amikor boldogok lesznek és visszaváltoznak, annyira erőltetett az a rész.

A család témája kerül elő a másik szereplő kapcsán is. Mila egy kb. Max korú kamaszlány, aki mágikus lényeket gyűjt be. Baba Yaga is a listáján van, ami miatt a Wishbone család a nyomába ered, és megindul a hajsza, ki menti/gyűjti be előbb King Kongot, Nessie-t vagy éppen a jetit. Mila indoka minderre az, hogy a szüleinek akar megfelelni és boldoggá tenni őket. Max kezdi el majd feszegetni, hogy valami nagyon nem stimmel abban a dinamikában.

Igen, a Starr szülők indokai meg agyzsibbasztók. Kaphatna ’Mi van?’ díjat. Sci-fi és fantasy találkozása, de nagyon agyament. Fantasy lények erejét szívnák le, hogy egy robotot életre keltsenek vele. Ha legalább valami értelmes céljuk lenne, de ennek még az indoka is béna. Az igazi ember helyére robot kell, mert az tökéletesebb?

Bele lehet magyarázni, hogy a mese azt mondja el, hogy a családnak az a dolga, hogy elfogadjon annak, aki vagy. Ne akarjon tökéletessé tenni, csak szeressen. Terelgessen, de nem zsarnokként rád települjön. A tökéletesség pedig unalmas. Az embert a kis hibái teszik egyedivé és izgalmassá. Az disztópia is lenne, ha mindenki egy engedelmes robot lenne csak és semmi több.

Alapvetően lenne benne jó ötlet is, csak mindig jön valami annyira gyerekes és buta ötlet mellé, hogy azzal el is vette tőle a kedvem. A Pixar tudta fénykorában nagyon adni azt, hogy minden korosztálynak szóljon. Mese, de felnőttként is le tudott kötni és értelmes volt. Ezt nem tudja ez a szörnyes család.

Látványra is megvan a kettősség. Van, ami aranyos és cuki benne. Pl. a természetfeletti lények nagyja. Nessie a kedvencem, de King Kong is plüssállat kompatibilis. Sokkal jobban néznek ki, mint a visszatérő szörnycsalád másik alakja. A múmia design még mindig rettenetes, és Max vérfarkas alakja is inkább mosolygós, mint komolyan vehető. Azt hagyjuk is, mennyire az ő alakmása Mila is. Testvérekként is el lehetett volna adni őket, de itt gyerek szerelmi szálat kapnak. Azért se voltam oda, talán nem kell kihangsúlyoznom.

Döbbenetes is, hogy az angol változatnak milyen színészek adták a hangjukat. Jason Isaacs simán bevállalta Dracula grófot, de a Wishbone családtagok is olyan hangokból állnak, mint Nick Frost vagy Emily Watson. Pedig ez nem is egy jó mese.

Kb. annyi jutott róla eszembe, hogy meg kellene néznem Jessica Brown Findlay (Fay angol hangja) valamelyik sorozatát, amit még nem láttam. Az értelmesebb lenne, mint ez a mesefolytatás.