Magánnyomozós, gyilkossági ügyes, régi rejtély nyomába eredő.
Robin és Cormoran között kínos csend állt be. Miután a férfi megzavarta a nő esküvőjét, Robin elment a nászútra, próbálja egyben tartani a házasságát, de a munkáját sem akarja feladni. Cormoran is talált magának egy 
kapcsolatot, de nem lehet tagadni, hogy inkább a másik kell nekik, nem az aktuális párjuk. Egy új megbízás töri meg a kínos csendet. Egy fiatal, zavart férfi keresi fel őket azzal, hogy még gyerekként látott egy gyilkosságot, ami most sem hagyja nyugodni. A véletlen úgy hozza, hogy éppen az a politikus akarja velük megfigyeltetni a zsarolóját, aki szintén érintett az ügyben. Miközben Robin titkárnőként épül be, igyekeznek azt a régi ügyet is felderíteni. Ahogy egyre mélyebbre ásnak, úgy lesz egyre nehezebb nem felhozni a saját életük problémáit is.
Ahogy a regények születnek, az angolok sorozattá is formálják Cormoran és Robin kalandjait. (Úgy tűnik, ez a sorozat jobban bejött Rowlingnak, mint a Harry Potter előzményfilmek.) De mit is tartogat nekünk a negyedik évad?
Aki olvasta a regényt, nem lesz meglepetésekben része. Ami valahol jó is, mert egy nagyon korrekt feldolgozást kaptunk. Követi a regény eseményeit. Annak legfontosabb jelenetei, a párbeszédei is visszaköszönnek a sorozatban.
Minden szereplő vissza is tért, és nem csak a főszereplők, bár természetesen ők a legfontosabbak. Ez mondjuk annyira nem meglepő: a Strike sorozatként is kifejezetten sikeres, és mivel csak 3-4 rész egy évad, nem jelent a színészeknek sem túl nagy leterheltséget, miközben egy sikeres projekt részesei. Tom Burke és Holliday Grainger is nagyon szerepben már a negyedik évadra. Most Grainger kapott egy kicsit nagyobb játékteret: Robin többször is beépül és álcázza magát. A fekete haj és majdnem emós kinézet kifejezetten jól is állt neki. Burke Cormoran szokásos színeit hozhatta: a céltudatos nyomozó, a fájdalom a lába miatt és a nők miatti fejfájás.
A mellékszereplők közül igazán senki sem emelkedett ki. Talán Joseph Quinn marad meg legjobban majd az emlékezetemben, aki szépen hozta a drogtól és lelki kínoktól összeomló fiatalembert és azt a verziót is, aki már kezd tisztulni is jobban lenni. Kerr Logan, mint Robin férje egyre halványabb. Most kifejezetten szánalmasnak találtam, ahogy csak tengett-lengett és szép lassan kicsúszott a kezéből a házassága. (Aminek meg sem szabadott volna köttetnie, teszem hozzá magamban, noha én kifejezetten nem szeretném most sem, ha Cormoran és Robin egy ponton többek lennének, mint kollégák.)
A krimi talán az, ami most kevés volt nekem. Egyik részről, nem találom teljesen etikusnak, hogy a megbízójuk titkai után nyomoznak, mondhatni, személyes érdeklődésből. Nem azért fizették őket, hogy egy több évtizedes történetnek eredjenek a nyomába. Aztán beleszőtték az ügybe mégis, ez összesimult, de így sem lett egy különösebben izgalmas sztori. Minimális bulvár elemeket tartalmaz ugyan, de olyan vérszegényen, hogy az sem dobta fel az érdeklődésem szintjét.
Amit rontott az is, hogy visszatérő elem lett, ahogy Cormoran Robin, és Robin a férfi miatt szomorkodik/sopánkodik. Tudom, ezzel kisebbségben vagyok, de akkor sem tudok örülni annak, hogy kb. 2 rész múlva szerintem már szerelmes párként is együtt lesznek, nem csak kollégákként.
Összességében egyszer meglehetett nézni, korrekt feldolgozás is, igényes kivitelben.
Lethal White – 5/3,5 nyugis kriminek, adaptációnak is korrekt, de valami hiányzott, hogy megfogjon.
