Új otthonba költöző, fenyegetett, titkokat felfedő.
Meera és Henry egymásba nagyon kapaszkodó, tökéletesen összepasszoló házaspár, akik túl vannak a poklon. Együtt küzdötték le Meera betegségét, majd egy új és boldogabb kezdet reményében vidékre költöznek. Az építész Henry hozta létre az alapoktól az új otthonukat. Egy este arra térnek haza, hogy valaki van odabent. 
Betörő volt, vagy csak megcsalta őket a szemük? Henry minden esetre cseréli a telefonokat, biztonsági rendszert élesít. A betörők visszatérnek, és Meera fogságba esik. Az asszony maga is megdöbben, amikor a férje egy cserépből pisztolyt ránt elő és leszámol a betörőkkel. Nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy Henry is titkol valamit, és sokkal többről szólt ez a történet, mint pár környékbeli szegényről, akik betörtek hozzájuk. Ahogy nyomozni kezd, egyre jobban meginog a férjébe vetett vak hite, és már maga is tart attól, mit fog találni.
Kezdhetném azzal, hogy mennyire vagyok kibékülve a magyar keresztségben kapott címével. Behatolás – röviden, nem nagyon. Nem éppen az jut róla eszembe, hogy idegenek törnek be egy házba. Később pedig eltávolodunk a betöréstől, ha az is volt a kiindulópontja annak, hogy Meera nyomozni kezd.
A történet érdekes volt, csak valahogy nem sikerült jól megcsinálni. Az a folyamat tetszett, ahogy a férjében vakon bízó nő kételkedni kezd, és sorozatosan jönnek a nyomok, amelyek még inkább lökik a kutakodás felé. Talán nagyon adják magukat a nyomok, és az időzítés mindig bántóan tökéletes. Ha Henry meggyőzné Meerát, hogy ő az a jó ember, akibe beleszeretett, akinek a felesége lett; akkor pont egy olyan súlyos bizonyíték kerül elő, ami mégiscsak gyanakvásra sarkallja a nőt. (Én a címbe is ezt a motívumot vittem volna bele, a kételkedést – a bizalom halálát.)
Meera nyomozása nem mondható komolynak, otthon néz szét és lekövet egy címet, ami a GPS adatbázisában benne maradt. Így ezt kriminek nem nevezhetem, marad a thriller.
Azon még mosolyogni is tudtam, ahogy a horrorokból is kölcsönöztek filmes elemeket. Nem egyszer került bele jump scream jelenet – az elsőn még meg is lepődtem, nem vártam egy ilyen típusú filmben a semmiből felbukkanó fenyegető alakot.
Ami nem jött össze, a történet mögötti logikai, vagy éppen érzelmi indítékok. Henry miért tette, amit? Nem születik rá rendes magyarázat, de még csak az sem derült ki pontosan, mi volt a terve. Simán a gyilkosság, vagy rabtartás és szexuális kizsákmányolás? De az is olyan felfoghatatlan, hogy hirtelen jön neki ez a kattanás. Már több mint 10 éve volt Meera mellett és most kezdődtek ezek a dolgok. Nincs előzmény, nincs rendes indok sem.
Azt már nem is minősíteném, a rendőrség milyen munkát végez. Simán az előítéletes és az elvakult jelző ugranak be. Nem véletlen, hogy a hősnő sem számíthat segítségre, magának kell megmentenie magát.
A thriller hangulat meg van teremtve, és a ház is szépen hozzátette a magáét. Ez is szinte olyan thriller, ami eléggé zárt térben játszódik, de nem véletlenül. A ház fontosabb, mint elsőre látszik, és megvan a maga titka.
Szimpatikus szereplőt sem tudnék kiemelni. Meera lehetett volna az, csak sajnos szinkronnal néztem, és nagyon nem voltam kibékülve a hangjával. Igaz, Freida Pinto sem tartozik a kedvenc színésznőim közé, de ez még rátett egy lapáttal.
A kritikusoknál azért jobban szerettem, de nekem sem egy visszanézős darab.
Behatolás – 5/3 thrillerként rendben volt, de valahogy nem kötött le – talán, mert az lett, amit vártam.
