Rabszolgasorba ejtő, menekülős, rejtélyes.
A konföderációs katonák egy birtokot igazgatnak, csupa fekete rabszolgákkal, akiket különösen rossz körülmények között tartanak. Még beszélniük sem szabad, ha csak egy fehér erre külön engedélyt nem ad nekik. A gyilkosságok, elevenen elégetések, verések és erőszak mindennapos. A rabszolgák az Eden nevű nőtől várják, 
hogy vezesse őket és találja ki, hogyan szökjenek meg innen. Ő várakozásra inti őket, a megfelelő pillanat nélkül ők is csak meghalnak szökés közben. Napjainkban Veronica sikeres író és előadó, aki a rasszizmussal, a társadalommal foglalkozik. A doktornő mellette szép családot is alapított: rajongva szereti a férjét, akivel egy karakán, helyes kislányt nevelnek. Amikor egy csajos estén külön indul haza a lányoktól, azonban feje tetejére áll az élete.
Emlékszem, egyszer régen láttam a film trailerét, már akkor egészen másnak képzeltem el az alapot, mint amit itt láttam. Ez a tévképzet most is megvolt, és nem kicsit lepődtem meg, amikor összeállt, hogy mi is ennek a filmnek a története igazán.
Nem akarom a poénokat lelőni, nem is fogom. Maradjunk annyiban, hogy nem kis ideig hittem azt, hogy valami sci-fi vagy misztikus megoldása van a két idősíknak. Időutazás vagy lélekvándorlás volt a tippem, aztán csak néztem, hogy mi is az igazság. Azt még nem döntöttem el, hogy így a jobb, vagy lett volna az én elképzelésem a jobb.
Ha a film üzenetét nézem, az így az erősebb. Egy sorozat kapcsán írták sokan, hogy az nem több egy fekete szenvedés pornónál. Hogy, amit azon csoport ellen el lehet követni, abba bele is tették. Itt még inkább ezt éreztem, pláne a teljes történet ismeretében. Nagyon alá van húzva, hogy hiába a több felvilágosult és elfogadó ember, még mindig nagyon erős a rasszizmus az emberek sokaságában. Annyira, hogy drasztikus eszközöktől sem riadnak vissza. Itt egyszerre abszurd és borzalmas, amit megvalósítanak.
Akkor is, ha csak Észak – Dél háborújába képzelem el, amikor történelmi hagyománya és megszokás volt, hogy a déliek hogyan tartottak rabszolgákat és bántak velük. Vajon azt sugallják mindezzel, hogy csak látszólag van haladás a világban? Hogy modern korban élünk, de ugyanaz a sötétség megvan az emberekben és nagyon messze van még az egyenlőség és elfogadás kora. Az sem véletlen, hogy elhangzik az is, hogy nagyon sokan vannak. A birtok csak a jéghegy csúcsa, mindenütt ott vannak. Belegondolni is rossz.
Korrektül néz ki a film, bármelyik síkot is nézzem benne. A jelenben imádtam a ruhákat, a színeket és a modern nagyvárosi hangulatot. A konföderációs birtokon túlzónak találtam a kegyetlenséget, de a külcsín ott is rendben volt. Az uniformisok, a birtok és a viskók kinézete, a rabszolgákra ráadott ruhák.
A szereplők közül Janelle Monae, akit ki kell emelni. Ő a film középpontja, mindkét szálon. Karakteres, hozza a kötelezőt, de a modern Veronica sokkal jobban állt neki. Az okos, magabiztos és sugárzó nő, aki nagyon szereti a családját és a szakmáját. Valahogy azt nagyon a sajátjának éreztem. Már sorozatban láttam, itt jobban tetszett az alakítása, főleg, ahogy már írtam is, Veronica bőrében.
A filmet egyértelműen a csavar kellene, hogy eladja. Az biztos, hogy meglepő. Az is igaz. hogy nem először lövik el ezt a poént. Nem akarom megnevezni a rendezőt vagy a filmet, ami azonnal beugrott, mert itt is lelőné a poént. De nem vártam előre, így működött nálam.
Egyszer érdekesnek találtam, ha pont a csavar miatt érzem egyszernézősnek is.
Antebellum: A kiválasztott – 5/3 a film felénél esett le, ez miről is szól igazán. Van ereje, de túltoltnak is érzem. Kín-pornó.
