Befektetős, manipuláló, játszmás.
Chuck visszatért a törvény emberei közé, és már kezdi szervezni, hogy végezzen Axe-szel. Taylor, aki kénytelen visszatérni az Axe Capital berkeibe részben önálló csoportként, lesz kiszemelve kémnek. Axe egyelőre mással foglalkozik: Mike Prince, egy másik milliárdos befektető ellop előle egy címlapot. Viszonzásul Axe mindent elkövet, 
hogy bosszút álljon. Mike torkának ugrik, aki egy ponton eljut oda, hogy fel kell vennie a kesztyűt, mert hiába minden gesztus, Axe nem enged. Axe mocskos húzásai Taylort is megingatják, így megszületik Axe megdöntésére egy Mike – Chuck – Taylor szövetség. Chuck és Wendy válása is megindul, és mindketten máshol keresik a boldogságot. Nico Tanner fel is húzza azzal a megbízóját, vagyis Axe-et, hogy egyre komolyabb a kapcsolata a nővel. Axe pedig mások tönkretételében profi – Wendy képes lesz ezt elfogadni végre?
Hányszor lehet ugyanazt a történetet eladni? Ha ezt a sorozatot nézem, akkor négyszer biztosan, de még több is lehet belőle. Egy örök körforgás, hogy Axe és Chuck egymás torkának esik. De az olyan unalmas, hogy Chuck mindig le akarja vadászni, akkor is, ha közben ideiglenes szövetséget is kötöttek…
Vagyis, ez az évad megint arról szólt, hogy ezek ketten megindulnak egymás ellen és mindenki oldalt választ, játszmába lépnek. Az is visszatérő elem, ahogy egyesek reagálnak. Beállnak valahova, csalódnak, oldalt váltanak, vagy éppen önös érdekből egészen mást tesznek a háttérben, mint amire a társuk számít. Valahol ezért is szeretem ezt a sorozatot, itt aztán keményen játszik mindenki, csak éppen azt már unom, hogy ugyanazokat a köröket futják újra és újra.
Mike Prince karaktere érdekesnek tűnt, annyira Axe ellentéte volt az üzleti életben. Egy milliárdos, akinek elvei vannak és nem csak a pénzt hajtja. Valahol érdekesnek is találtam, hogy fejtik le a személyiségét és mutatják meg a sötétebb oldalát. A vége ismeretében kellett is, mert nem lehet Axe helyére állítani valakit, aki képtelen játszmákra. Mike sem véletlenül lett milliárdos, tud mocskosan játszani, ha olyan az érdeke. Csak így már ő sem különb, mint Axe, csak más a PR-ja.
Most is volt szerelmi szál, ami viszont irritált. Az elejétől rühellem a gondolatot, hogy Axe és Wendy egyszer összeállnak. Eddig plusz feszültség volt a kapcsolatukban, és nem bírták ki, búcsúzóul bedobták az ötletet, hogy lehetne köztük barátságnál több is. Talán kicsit hirtelennek is éreztem a váltást: behozták Frank Grillót, hogy Wendy karakterének párját játssza, majd gyorsan el is tüntették és már feszegették is Axe – Wendy kapcsolatát. Abszolút olyan érzés volt, mintha akkor dőlt volna el, hogy az évad végén Damian Lewis kiszáll, és még kell a mi lett volna, ha és kellett Mike sötétebbé színezése.
Még mindig eladja a sorozatot, hogy a szereplők egók sora. Pofátlanok, egyes dolgokban zseniálisak, másokban nagyon gyerekesek. Mindig megtalálták azt a pontot, amivel a drámát szinte komédiává lazították: Mike csajozása és bosszúja, az Axe Capital dolgozóinak ösztönzése különféle dolgokkal. (Különben még mindig nem értem, Wendy mitől olyan jó a szakmájában és mit csinál pontosan.)
Jól van megírva, szeretem, ahogy beszélgetnek ebben a sorozatban. Végső soron a maguk módján zsenikről szól és ezek nagyon okos emberek, cápák.
Vagyis, az ismétlődés már zavar, de ennek ellenére még nézem és folytatom majd tovább is.
Billions – 5/3,5 jót tett neki a vérfrissítés és Corey Stoll – de így is az ismétlődést érzem benne. Kár…
