Mesélős, családi átkot megtörő, kiforgatott.

Jancsi és Juliska boldog gyerekként nőhetnek fel, akiknek királyi szüleik mindent megadnak és nagyon szeretik őket. Ám egy napon szörnyű rémálom szakad rájuk: a szüleik lefejezték őket. Lehet, hogy csak egy rossz álom volt? Vagy valóban varázscérna látszik a nyakukban, ami felszívódik lassan és újra élnek, nem csak álmodtak? Lehet, hogy minden szeretet és a családjuk csak egy átverés? A két ijedt gyerek elmenekül, hogy olyan otthont találjon magának, ahol valóban szeretik őket. Első gondolatuk a Pékné az erdőben, aki mindig remek édességekkel készült. Be is fogadja őket, és tömi őket minden jóval. Csakhogy rá kell jönniük, mennyire érti szó szerint, hogy a gyerekek ennivalóak… De őrült kalandjaik során viaskodnak az Ördöggel, a bennük levő fenevaddal, egy gonosz varázslóval, aki lányok lelkét gyűjti és egyéb fenevadakkal, mindezt három holló tolmácsolásában.

Ötlet az volt ebben a kis sorozatban. Fogtak pár ismertebb és néhány nem annyira közismert Grimm mesét, és egyetlen történetté formálták azt. Ezzel együtt jár, hogy nem minden követi az eredetit, de ez nem is baj.

Már a kezdésnél szembesülünk ezzel: Jancsi és Juliska az eredetiben nem voltak királyi pár gyermekei. Az is nagyon új elem, hogy az apjuk szőke és fehérbőrű, míg az anyjuk afrikai hercegnő. Ennek megfelelően a gyerekek is vegyesek: Juliska szőke kislány, Jancsi meg egy kapucsínó fiúcska. A történet szempontjából ez lényegtelen, csak a királyi származás nem. De már mutatja, hogy milyen irányba viszik el a történetet.

A másik, ami hamar feltűnik, hogy ezek a beköszönésnek megfelelően véres mesék, lerázzák magukról a Disney mesék tündérporát. Itt bizony kínoznak a pokolban, halnak meg jó szereplők is – még véres jelenet is akad, ha azt a mesélők át is változtatják csak árnyjátékká vagy nagyon elnagyolt jelenetté. De azért itt simán belefér, hogy a lassan farkassá váló Jancsi egy halom nyuszi és mókus tetemén heverészik meg falatozik.

De közben meg olyan ötletei vannak, mint a MotiváLó, ami több, mint cuki. Így kapunk egy kis cukrot, de még több popcorn vért is.

Ahogy kinéz: egy fokkal szebb, mint a Klaus grafikája volt, de különben azt a mesét idézte meg. Pláne, amikor az özvegyet láttuk, aki halakkal dolgozott… De az a mese a gyengém, annak ellenére, hogy állítom, szebb grafikával klasszikus lehetne, így ezzel a képi világgal is meg tudtam békélni. Néha fura kicsit és szögletes, de akadtak kifejezetten jópofa megoldások is benne.

A cselekmény változatos, és megvannak a tanulságok. Arról, hogy kell egyensúlyban élni, vagy mikor kell a szívre és az észre hallgatni, mit jelent a család. Sok minden, amit a többi mese is átad, csak itt nyersebb és szórakoztatóan rémesebb a körítés.

A szereplők jól ki vannak találva, és az is tetszett, ahogy majd visszatérő alakokként megjelennek. Nem csak átszaladnak a cselekményen a gyerekek, hanem közösségre lelnek, és ezt ki is használják a későbbiekben. Összeáll majd a nagy csapat, hogy legyen értelme annak, amin addig keresztül kellett menniük.

A szinkronnal sem szálltak el, igazság szerint sztárszínész nincs is a stáblistán. Azért egy érdekes választás akadt: Adam Lambert, mint az Ördög? Hát…

Bele lehet kötni ebbe-abba, de a fekete humora nekem eladta, és eléggé nyitva hagyták a végét ahhoz, hogy antológia sorozat lehessen még belőle.

A Tale Dark and Grimm – 5/4 a grafikája nem tetszett, de a mese ötletes volt és nagyon díjaztam a sötét humorát is.

A Tale Dark & Grimm NEW Series Trailer | Netflix Futures - YouTube