Aranyat rabló, csapatépítő, apa – lánya kapcsot gyógyító.

Schultz nem csak nagyon gazdag, de hatalommal is bíró férfi. Így nem csoda, hogy ellenségének tekinti Richard Pace-t, aki nem csak a feleségét csábította el, de a férfi több börtönéből is megszökött már. Pace ugyanis úri tolvaj: azoktól vesz el, akiknek úgy is több van, mint amire szükségük van. Schultz azonban most bekeményít, és már nem csak a férfi börtönbe csukása a célja. Elintézné, hogy az életét is elvegyék. Pár fiatal szabadítja ki, és ajánl neki egy munkát: Schultz a Közel-Keleten is nyitott egy börtönt, de ez csak álca. Pénzmosás, rossz emberek vannak játékban. Az ő aranyát lopnák el, és segítenék belőle a rászorulókat. Pace magának szeret lopni, így nemet mond. Ám rá kell jönnie, hogy a csapat egy tagjának a sorsa nagyon nem hagyja hidegen: az egyetlen gyermeke, Hope is a társaság tagja. Így mégiscsak belevág velük a rablásba.

Olyan, mint egy lufi. Szépen fel van fújva, piros és mutatós, de ahogy elengeded a zsinórját, elszáll a levegő és ott maradsz az alig valamit érő, üres gumival. Vagy inkább mondjam azt, hogy egyszer nézhető, jól eladott popcorn mozi, amit bőven elég egyszer látni, mert nem lesz kedved újra leülni elé? Az is igaz lenne.

Amit külcsín tekintetében egy ilyen filmbe bele lehet nyomni, itt nem spórolták ki. Nagyon szép helyeken forgattak, és láthatóan szuper cuccokba öltöztették és vették körbe a szereplőket. Nem kell jobb példa az autóiknál – sportkocsi csodák mindenütt, luxus környezetben. Mondanom se kell, a börtön se úgy néz, mint amelyiket a Vince Vaughn vagy a Skarsgard-féle filmben láttunk.

Ez egy feelgood film, amiben az életveszély is olyan, hogy szinte szexinek tűnik. Elvileg nagyon is komoly tétje van a játszmának, többen is az életükkel játszanak, de ez a filmből nem jön le. Ez egy jó buli, egy merész rablás – nem is értem, miért nem vágunk bele ilyesmibe mi is egy kerti piknik helyett vagy közben.

A karakterekben szépen megtaláljuk a szokásos kliséket. A sármos tervező, akinek mindig van egy mentő ötlete. A lelkiismeretes szépség, aki annyira megmentené a világot. A titokzatos múltú erős nő, a robbantási szakértő, aki bármit képes stílusosan a levegőbe röpíteni és még sorolhatnám. Nem sok időt fektettek az alapozásba, de nem is kellett, mindenki megtölti szépen a kliséjét és annyi. Egyedül a Richard – Hope kapcsolatba tettek egy kicsit többet, de éppen csak. Ez nem az érzelmekről vagy a kapcsolatok rendezéséről szólt.

Fura, ha valahol én még nyomorult Schultz nyomorát is meg tudtam érteni? Azt poénnak szánhatták, hogy azért van annyira kiakadva a főszereplőre, mert annak viszonya volt a nejével? Lehet, hogy csak túl mélyek az ellenérzéseim a házasságtörők ellen, de egyszerűen nem értettem, miért veszi mindenki poénra, hogy Schultz ezért olyan pipa. Nyomorult mégiscsak a sértett fél, és nem azért, mert Pace csúnyán nézett rá.

A szerkezete is a szokott. A heist movie kötelező csavarral – hogy igazából kicsit más történik, mint amit addig sejtettek a nézőkkel is. Nem elég nagy ahhoz a csavar, hogy igazán emlékezetes legyen – és azt sem díjaztam túlzottan, hogy nagyon érezni a végén, nagy siker esetén megint küldenék lopni a csapatot. Azt hiszem, ez nem fog megtörténni.

A szereposztásban vegyítették a már nagy neveket, már azért némileg kiöregedett sztárokat – mint maga Brosnan vagy az ellenfelét játszó Tim Roth – az olyan feltörekvő sztárokkal, mint Jamie Chung vagy Hermione Corfield. Azért az eye candy faktor erősebbnek tűnik az ő esetükben, mint a színészi véna.

Ahogy a lufit is, egyszer jó nézni és megfogni, de ha elszállt, akkor nem futok utána – ahhoz túl sok hasonló van még az árusnál.

Tolvajok társasága – 5/3,5 látványos lett és van hangulata, egész korrekt a szereposztás is, de tartam nem sok akad benne.