Kosztümös, kalandos, nyomozós, halászhajón szolgáló.

Patrick Sumner katonaorvos volt, aki nagyon mélyről verekedte fel magát egy tisztes, megbecsült állásig. Ezt azonban elvesztette és olyan sérüléseket is szenvedett, amelyek miatt rászokott a fájdalomcsillapítókra. Tisztes orvosi állást a menesztése mellett nem találhat, így mást kell kitalálnia. A bálnavadász hajókon nem válogatnak: általában kis pénzű, orvostanhallgatók kísérnek el egy-egy hajót. Jelentkezik, gondoskodik róla, hogy bőven legyen a drogjából és kihajózik a társasággal. Lelkiismeretesen végzi a dolgát, míg az egyik hajósinas olyan sérülésekkel jelentkezik, melyeket egyértelműen erőszak okozott. Sumner követeli a felelős kézre kerítését, és ezzel elindít egy lavinát, melyben gyilkosság és félrevezetés mérgezi a mindennapokat, miközben a hajó kapitányának is megvan a maga sötét titka, ami mindenki életére hatással lesz.

Most divat lett, hogy sztárok is elmennek a tévéhez és egy-egy sorozatot megcsinálnak. Ebben a sorozatban is van egy ilyen húzónév, bár tény, hogy az ő neve is csengett már fényesebben. Colin Farrell az egyik főszereplő, és nem véletlenül szerepel a sorozat plakátjain sem.

Különben sem rossz a casting. Farrell egészen messze elment, hogy megjelenítse Drax alakját. A külső átalakulás csak az alap: a szakáll, a testesebb külcsín. El is játszotta, ahogy ez a figura egy erőszakos ösztönlény. Sok tekintetben félelmetesebb volt Drax, mint a jeges sziklák köröttük. Jack O’Connell jól ellenpontozta a doktorral – mindkét karakter esendően emberi, csak az erkölcs két oldalán állnak. Az egyik a jóra törekedett, a másik csak a saját kedvét töltötte – másnak az bármibe is került.

Mellettük a legénység veterán színészek sorából állt össze, akik nem olyan ismertek, de elég karakteresek, hogy emlékezetessé tudjanak tenni egy-egy szerepet. Itt meg lehetett jegyezni, hogy melyik matróz kicsoda a hajón, és ez a színészeknek is köszönhető.

A történet – jó érzékkel vegyít különféle zsánereket. Egyrészt történelmi kalandfilm, hiszen egy más letűnt korban mutatja meg, milyen volt a bálnavadászat. Meg is mutatják a maga nyers valójában, amitől a hányinger és emberundor is rám jött. A bálnák annyira szelíd, békés lények és ahogy lemészárolták őket… Bár, volt rosszabb is. Amit a fókákkal műveltek a bőrükért. Vannak kalandok, veszélyek és sok minden történik az úton, de akkor is, ezek a részek fájtak. Jobban sajnáltam az állatokat, mint a menet közben elhulló embereket.

Mellette krimi, hiszen a nemi erőszakot, majd a gyilkosságot ki kell nyomozni. Csak érdekesebb attól, hogy mindenki csak gyorsan el akarja felejteni az egészet, keresnek bűnbakot is, de a doki nem nyugszik ebbe bele. Neki kell az igazság – legalább neki.

Végül, van egy társadalmi színezete is. Már Sumner múltjával, ahol ő volt a bűnbak valamiért, ami nem is az ő hibája volt. Aki gazdag és jó családból származott, rá hárította a felelősséget és nem volt esélye sem ellene. Hazatérve megint rá kell jönnie, hogy a gazdag és befolyásos megint a kisebb emberek nyomorán gazdagodott tovább. De most már nem olyan ember ő sem, aki ezt simán lenyeli. Talán mondanom se kell, hogy ennek megvan az érvénye más korokban is. A pénz parancsol.

Kinézetre is korrekt a sorozat. Benne van az ábrázolt kor mocska, és kifejezetten erőszakos, komor a film képi világa is. A már említett vadászatok nyers brutalitása, vagy a hajón levő élet, esetleg majd a jégen a vakító fehérség. Emlékezetes lett.

Regényadaptációnak is korrekt, jól visszaadta a regény hangulatát és cselekményét is.

The North Water – 5/4 megvan a sajátos komor hangulata, színészileg elég sokat beletettek, és kellően nyers is.