Nyomozós, improvizáló, humoros.
Terry Seattle nyomozó a gyilkossági osztály ásza, csak most éppen minden összejött neki. A felesége, aki egyben a kapitánya, válni akar és a férfinak titokban be kellett költöznie az irodájába, mert nincs hova mennie. Nem hagyja nyugodni a korábbi társa halála sem, minden úgy van évek óta, ahogy a nő hagyta. Ha mindez nem lenne elég, új társat is kell találnia. Gyakornokok érkeznek sorra, akiket be kell vezetnie a szakma rejtelmeibe és meg kell oldaniuk egy-egy ügyet. Van itt bűvész, aki a műsor alatt valóban kettéfűrészelte az asszisztensét. Van babagyáros anya, akinek ikerfiai egyike a babával verte agyon anyut. Közben a lassan volt neje randizni kezd, el kell szenvednie az osztálytalálkozóját és új nyom kerül elő a társa halálának ügyében.
Nem egy szokványos sorozat a Murderville, én még nem láttam hasonlót. Egyszerre krimi, kicsit vetélkedő és improvizációs show. Ha valamihez nagyon hasonlítanom kellene, a Beugróban volt olyan játék, hogy egy-egy szituációt improvizáltak a színészek – itt ez megy nagyban és krimiben.
De akkor nézzük részleteiben! A sorozat nyújtja a keretet. Terry a gyakornokokkal megold egy-egy esetet. Ezek a gyakornokok a sztárvendégek, minden részben más teheti próbára magát. Van itt ismert sportoló, több humorista (pl. Ken Jeong és Kumail Nanjiani) és a számomra legismertebb név, Sharon Stone. (Különben nekem ő volt a 6 meghívott közül a legszimpatikusabb.) Mindenki magát adja, mintha karrierváltása lenne, saját történeteket mesélnek, a nevük sem változik. Kapnak egy ügyet, nyomoznak és a végén a gyakornoknak meg kell neveznie, ki a gyilkos és miért. A pláne az, hogy a gyakornok/sztárvendég nem tud semmit, nincs forgatókönyve, neki az ügy, a helyzet, az egész improvizáció és tényleg maguknak kell rájönni, ki a gyilkos.
Ötletes, tele van lehetőséggel, maga az alap tetszett. Csak az a gond, hogy 2 rész után már átláttam az egészet és úgy már szinte unalmas volt. Még úgy is, hogy mi sem ismerjük előre a sztorit és mi is találgathatunk a meghívottal, ki a gyilkos.
A részek felépítése mindig ugyanolyan: Terry a magánélete miatt szerencsétlenkedik, majd megkapja a gyakornokot. Ad neki valami viccesnek gondolt feladatot és igyekszik kínos helyzetbe hozni a színészt. Sharon Stone-nal pl. élete cikis pillanatait meséltette, hogy ha ismerik egymás rossz pillanatait, nem fognak egymásba szeretni. Majd jön az ügy, kimennek a helyszínre, ahol a halottkém ad általában 3 nyomot. Pl. a gyilkos balkezes, itt hagyta a kávéját és klasszikus zenét hallgatott a gyilkosság közben. Ezt követi a 3 gyanúsított kihallgatása sorban. Terry közben mindig ad egy kínos feladatot a gyakornoknak – egy hülye álnevet, fel kell vennie egy idióta testhelyzetet, vagy valami hasonló. Majd jön a szembesítés, ahol a gyakornok megjelöli és indokolja, szerinte ki tette. A kapitány helyesel vagy kirúgja a gyakornokot, és minden esetben elmondja, mi volt az alap 3 nyom és melyik gyanúsítottnál hogyan lehetett ezeket észrevenni. Pl. amikor a gyilkos üzenetet hagyott az áldozatnál, nyomtatott betűkkel írt és minden kihallgatáson volt valami, ami miatt láthattuk a gyanúsított kézírását. Mondanom se kell, hogy csak 1 volt, aki nem folyóírással írt.
6 részes a sorozat, az elsőnél még nem találgattam, de a másik 5-ből 4-et eltaláltam. (A 2. ment még mellé, de ott vettem észre, hogy mire kell a későbbiekben figyelni. Onnantól már egyszerű volt.) Játékos, jópofa, de annyira egy sémára épült mind, hogy azért kár.
Remekül kivitelezték, jól is nézett ki a sorozat. Will Arnett Terry szerepében működik, jól vezeti a gyakornokot végig. Bár tudott irritálni, hogy mennyire szerencsétlen figurát faragtak belőle. Ha valamibe belefog, abból baj lesz. Az egyik részben fogyasztóport igyekszik árulni munka mellett, siker: nulla. Egy másikban végre szerezni akar egy lakást, de nem ő, hanem a volt neje és az új pasija költöznek majd be helyette, meg hasonlók. Olyan szinten veszít mindig, hogy az már nem vicces, szánalmas. Ugyanezt éreztem azzal kapcsolatban is, hogy milyen feladatokat talál ki a gyakornokoknak. Az a visszatérő elem, hogy be kell épülnie pl. egy mama klubba, és ad neki hozzá egy kimondhatatlan vagy ciki nevet. Hiányzott a változatosság.
Pedig vannak jópofa kis részletek, jól kidolgozott ötletek, amelyek viccesek is. Mint Jennifer Aniston fotója a falon – Terry sűrűn nézegeti, ő a volt társa.
Egyszer érdekes volt, kb. 4 rész erejéig nagyon élveztem is. Tényleg az öli meg, ha kiismerted a sémát, már nagyon egyszerű és kitalálható. A vendégek kínos helyzetekbe hozása meg nem vicces annyira, hogy önmagában eladja.
Murderville – 5/3,5 az ötlet jópofa, de 2 rész után ki lehetett ismerni a sémát és túl egyszerű lett. De a sztárvendégekért jár a pont.
