Depresszió ellen küzdő, életet kielemző, manipuláló.

Márk érdeklődése mindig is a pszichológia volt. Bár közgazdaságtant tanult, mellette az emberek viselkedését tanulmányozta és ezzel akart később kezdeni valamit. Nem akart irodista lenni. Ehhez képest 7 évvel később egy cégben könyvel, ki sem léphet az irodából. Az apja halála után fel kellett adnia az álmait. A mindennapjait felkavarja, amikor felkeresi apja egykori munkatársa. A férfi Amerikába költözött, a lánya maradt itthon és a család nagyon aggódik érte. Dóri depressziós, a pénz és a terápia nem segít, a család tehetetlen. Márk elvállalja, hogy a lány tudtán kívül megfigyeli, terápiát alkalmaz és boldoggá teszi. Bevonja taxisofőr barátját is, és Csabika oldalán belemerülnek Dóri mindennapjaiba. Megállapítják a bajokat, igyekeznek felülírni őket. Márk egyre jobban hanyagolja a munkáját, bár titkárnője fedezi, amikor élete két fele kezd összeérni, Márk rossz döntései nem maradnak következmények nélkül.

Szkeptikus felem most azonnal sorolná az ellenérveket. Amatőrként így belenyúlni más életébe és észre sem venni az okozott károkat? Mert nem csak a beteg kerülhet bele az érzelemáttétel spiráljába, a terapeutának is figyelnie kell, hogy ne kezdjen el érzelmeket táplálni a páciens felé vagy éppen a saját életét látni a másik helyzetébe.

De igazság szerint tetszett is, hogy Márk beleesik ebbe a hibába, mert így nem egy szokott, rózsaszín limonádé puncs lett a végeredmény és a film vége. Ha az lett volna, akkor az esküvői jelenetnél Márk közbelépése sikeres lett volna, Dóri otthagyja Krisztiánt és elmennek Márkkal a naplementébe. Én meg morognék, hogy egy évek óta tartó fix kapcsolatot az oltárnál tör meg egy srácért, akit kétszer látott, az egyik számít csak randinak és nem is ismeri. Azzal, hogy nem engedtek a romantikus klisének, érettebb filmet nézhettünk.

Még ezzel együtt is romantikus komédia, bár a háttérben valami mélységet is igyekeztek adni neki. Egyrészt, ahogy Márk segíteni akar másokon és értelmes életet élni. Szlogen lehetne, hogy mindenkinek joga van megélni egy értelmes életet és megtalálni a boldogságát. Nem csak kipipálni a kötelezőket, mert annak szenvedés a vége. Másrészt tetszettek a grafikonjai és pszichológiai levezetései, vagy, ahogy Csabikának magyarázva mindenkinek érthető példákkal mondja el a lélektani hátteret.

A humora az a szint, ami még belefér a komfortzónámba. Nem nevettem végig, néhol mosolyogtam rajta. De azt nagyon tudtam díjazni, hogy nem altesti poénok irányába mennek el és igyekeztek igényesebbek lenni.

Szimpatikus stábot szedtek össze. Sándor Pétert még Győrben láttam a Jézus Krisztus Szupersztárban és a Sakkban, úgyhogy eleve nosztalgia már a feltűnése is. Jól állnak neki az olyan segíteni akaró, jófiú szerepek, mint Márk. Meglepett, de az első jeleneteiben számomra ellenszenves Csabika/Virsinszki Zoltán is megkedveltette magát velem. Jól ellenpontozta Márk komolyságát: nem csak kissé a tipikus, humoros legjobb barát figura, de kellett bele egy ilyen alak is. A lányok kevesebb szerepet kaptak, éppen egy fokkal többek, mint biodíszlet.

Külcsínre a romantikus komédiák nem túl széles palettájáról dolgoztak. A célnak megfelelt és pl. az autós poénokon még mosolyogni is tudtam.

Elsőfilmes, független rendezőtől teljesen korrekt, egy estére kellemes kikapcsolódás.

Mentés másképp – 5/4 könnyed, de azért van mögötte kis tartam is. Nem túl vicces, de nem is undorító poénokat dobtak be. A szokásostól eltérő végét is díjaztam.